Igen, jól látod, egy béka vagyok, de nem akármilyen és hidd el, nem csak brekegni tudok!

Egészen idáig ugyanolyan hétköznapi béka voltam én is, mint bármelyik társam odakint, mígnem egy napon megváltozott az életem és úgy alakult a sorsom, hogy közétek kerültem.

Éltem eddigi részében a hétköznapi békák kuruttyolástól hangos mindennapjait éltem, míg nem egy nap borzasztó dolog történt. Hatalmas gépekkel jöttetek közénk és szörnyű hangzavar közepette kivágtátok az erdőt, ahol éltem. Az otthonunk, egyik napról a másikra szűnt meg. Nem maradtak sem fák, sem mocsár. Nem volt mit tenni, tovább kellett állni, de míg a többiek új erdőt és új mocsarat kerestek, én úgy döntöttem, hogy eljövök hozzátok, hogy megkeressem a probléma valódi okát és, amennyire csak lehet, megpróbállak jobb belátásra téríteni benneteket.

Amikor a városba jöttem, mindenképpen olyan helyet kerestem, ahol elég nyitottak egy magam fajta figurához, és ahol minél több emberhez szólhatok egyszerre. Több helyen is próbálkoztam (tv, rádió, újság), de mondjuk úgy, nem láttak szívesen. Aztán végül megtaláltam az infoCegléd-et, ahol alkalmam volt elmondani, hogy azért jöttem közétek, hogy megismerjem, és megértsem az embereket, cserébe pedig megosztom veletek azon tapasztalataimat, ami a hasznotokra lehet.

Itt szerencsére azonnal tárt karokkal fogadtak és megkaptam életem első munkáját.

Lehetőséget kaptam rá, hogy cikkeket írjak és így kommunikáljak veletek. Én rögtön bele is vágtam volna a közepébe, de azt javasolták először csak mutatkozzak be, mondjam el, hogy ki vagyok, honnan jöttem és miért vagyok köztetek. Furcsa és egyben vicces helyzet is ez, hiszen eddig sosem csináltam még ilyet, de nem félek. A szám elég nagy, a nyelvem pedig éles!

Nos, mit is mondhatnék magamról? Talán kezdjük azzal, hogy valahogy mindig is éreztem, többre vagyok hivatott annál, mint hogy a helyi mocsár békalencséi közül pislogjak. Szegény anyám is mindig mondogatta, hogy „egyszer elkapom majd az én szerencsét hozó legyemet!” Kapkodtam is őket szorgosan, de valahogy egyik sem hoztam meg a várt sikert. A lányoknál viszont mindig népszerű voltam, ami nem csoda, hiszen meg kell hagyni, egész jóvágású ki fickó vagyok. Többen látták bennem a nagy lehetőséget, a nagy Őt, de ahogy azt ti is láthatjátok egyik kapcsolatom sem hozta meg a nagy áttörést. Nekem valamiért nem az a sors jutott, hogy szőke hercegként, fehér lovon vágtassak be közétek, amit utólag nem is bánok.

Azt hiszem, így talán sokkal többet segíthetek nektek. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de akarva, akaratlanul is hatással vagyunk egymás életére. Miért is ne fordíthatnák ezt előnyünkre?! Mindkettőnknek szüksége van a segítségre, de eltérő adottságinkból fakadóan más-más szemszögből látjuk a dolgokat.

Gyakran hallok tőletek olyat, hogy „bezzeg az állatoknak milyen jó. Semmi dolguk, nincsenek gondjaik, stressz mentesen, nyugodtan élnek". Hányszor, de hányszor közbekiabáltam volna, hogy héj ember, kapj már a fejedhez! Mégis miről beszélsz? Még hogy mi nyugodtan élünk? A mi életünk – csak hogy tudjátok – legalább annyira (ha nem jobban) stresszes, mint a tiétek. Természetesen mindkettőnk feje mástól fáj. Téged nyomaszt a benzinár, engem fullaszt a füst. Amíg te szóváltásba keveredsz az ellenségeiddel és piszkáljátok egymást, én élet-halál harcot vívok velük. Engem, ha meglát egy gólya, nincs mese. Nem kezdi el emlegetni a felmenőimet, és hidd el nekem, nem azért, mert olyan jól nevelt lenne. Szóval, egy szó, mint száz, egyezzünk meg abban, hogy sem nektek, sem nekünk nem könnyű, de ha egy kicsit odafigyelünk egymásra, talán mindkettőnk élete könnyebb lehet.

Ti onnan fentről a magasból ritkán néztek lefelé és mindig borzasztó elfoglaltak vagytok. Sokszor, ahogy ti mondjátok „nem látjátok a fától az erdőt”. Lassan azonban nem lesz fa, ami eltakarná a nem létező erdőket. Én abban szeretnék a segítségetekre lenni, hogy kívülállóként olyan dolgokra hívjam fel a figyelmeteket, ami eddig is ott volt a szemetek előtt, de valamiért mégis elkerülte a figyelmeteket.

Következő cikkemben a háztartások energiafelhasználásának nézek a körmére. Higgyétek el, lesz min csodálkozni!

Tartsatok velem, és kövessétek kalandjaimat a facebook-on is!