Városlista
2024. július 21, vasárnap - Dániel

Hírek

2024. Május 09. 14:17, csütörtök | Helyi

Városalapítók Napja

Városalapítók Napja

A 660 éves Ceglédet ünnepelte a város tegnap délután, az Eötvös téren és a Városháza Pantheonjában megtartott Városalapítók Napi Ünnepségen.

A megjelenteket Dr. Csáky András polgármester köszöntötte, majd a Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulóinak ünnepi műsorát tekintették meg a jelenlevők. Szintén az ünnepségen adta át Kocsis István, a Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke azokat az elismeréseket és díszokleveleket, melyeket a legszebben felújított épületekért ítéltek oda. Emellett átadták a "Cegléd Helyismereti Vetélkedő 2024" díjait is. Az ünnepség az Eötvös téren a Városalapítók szobrának koszorúzásával ért véget az önkormányzat, pártok, intézmények, civil szervezetek közreműködésével. A Városháza udvarán található Pantheonban emléktáblát avattak Faragó Lajos szobrász, épületkeramikus tiszteletére. Az emléktába avatáson Zakar József, a Kossuth Múzeum igazgatója mondott beszédet. Ezután a Pantheonban levő emléktáblákat koszorúzták meg.

Dr. Csáky András polgármester ünnepi beszéde:

CEGLÉD A TÖRTÉNELMI ÉRZÉKENYSÉG VÁROSA!

Tisztelt Ünneplő Polgáraink!

Itt állunk az ismert szoborcsoportnál. Figurái azokat az embereket idézik, akik a városi létet megnyitották előttünk. Örök hála a városalapítóknak!

Megható történelmi pillanathoz érkeztünk. Nemcsak fontos, hanem érzelmileg is megérintő évforduló a városalapításé. Hatszázhatvan év. Kik voltak, mik voltak ezek az őseink? A várossal együtt kik alapozták meg a bennünk rejlő otthonosságtudatot? Kik ragasztottak éppen ide minket? Szép volna azzal áltatni magunkat, hogy vannak közöttünk néhányan, akik lélekben egyenesági ük-ükjeiket köszönthetik ilyen ünnepeken, de ismervén történelmünk viharait, az ilyen szoros kapcsolat inkább a mesék világába tartozik.

Történészek tudják, mennyi jel, mennyi emléktöredék kell az évszázadok föltárásához és a viszonylag pontos történelmi út felrajzolásához. Tőlük, a tudósoktól értesülünk évszázadaink valóságáról. Arról például, hogy ezen a tájon voltak és vannak az életnek a városalapítás előtti nyomai is. Ezek a nyomok mutatják, hogy a térség története visszanyúlik a réz- és bronzkori időkbe. A honfoglaláskor egyike lehettünk a Duna-Tisza köze mocsaraiban megbúvó kis falvaknak. Dokumentumok szerint az Árpád-korban templomunk és piacunk is volt. Környezetünkben több mint tíz kisebb falu létezhetett, akikkel együtt sodort el a tatárok pusztítása. Századokon át egyetlen templom omladéka tanúskodott arról, hogy itt emberek éltek. Gondoljunk hát bele, hogy ezek az elpusztítottak, a felégetettek is elődeink, az őseink voltak! Természetesen nem a vér, hanem az egymásra épülés szabályai szerint.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatalok!

Nem véletlenül hozom ezt szóba. A mai világ divatja szerint nem szabadna elővennünk a régi kacatokat, a haszontalan visszarévedezést. A mai kívánalom, hogy éljünk a jelennek! Vagy, ha mégis rákényszerülünk a múltra, legyünk keleti hitek követői! Menjünk a megváltó keletre! Éltessünk olyanokat, akik soha nem gondolnak se a múltra, se a jövőre, kizárólag csak magukra! Éltessünk olyanokat, akik végképp nem gondolnak az itt ezer éve felégetett falvakra, a bennük elvesztett szenvedőkre.

Hát nem! - tisztelt ceglédiek! Nem muszáj nekünk ezt a mintát követni.

Cegléd nem ilyen!

Becsületes idevalónak nem ezt tanítja a történelem. Vegyünk erőt az akkoriak példájából! Minden leégett, elporlott a környéken, ám néhány ceglédi család túlélte a pusztulást, és a mocsarakból kiemelkedő dombon vesszőből és sárból ismét hajlékokat épített. A legelőket benépesítette állatokkal, csíkot, halat fogott a vizekből. Ahogy Illyés Gyula írja a Ditirambus a nőkhöz című versében: "Nem a kövek és nem a fémek. / Nem amik állják az időt! / (…) / Hanem (…) a fű, a lösz, a sás / lett a tiltakozás. // Nem a bazaltból faragott gúla-tetők. / Hanem a haraszt, az avar, meg a fa: // A hínár, a moha. / (…) A hártya, a len fonala, / a pelyva, a patics, a pihe, / hozott ide..."

Szebben aligha lehet megfogalmazni történetünk elejét.

660 évvel ezelőtt I. Lajos király mindennemű vámfizetés alól mentesítette Cegléd polgárait. Ez a mentesítés az ország egész területére érvényes volt. 1364. május 8-án történt, ezért kötjük ehhez a naphoz a város megalapítását. Évről-évre ezen a napon próbáljuk újra és újra megfejteni a különleges varázst, a ceglédiséget, amely talán nemcsak ránk, helybéliekre, hanem minden hazánkfiára, a bárhonnan jövő átutazókra is sugárzik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az idei nemzeti ünnepen, március tizenötödikén utaltam rá, hogy bár Cegléd csak a szélén volt a nagy eseményeknek, mégsem csupán elviselője, hanem részese a magyar történelemnek. Ebben a városban folyamatosan jelen van minden. Velünk a Dózsa-parasztháború, a kossuthi hagyomány, a turini látogatás, Kossuth Ferenc képviselősége, 1956 és sok minden más. Kivételesek vagyunk a történelmi helyek sorában.

Cegléd a történelmi érzékenység városa! A ceglédiek vére általában másutt folyt ki, a nagy ügyek másutt döntődtek el, de ha valami fontos történt bárhol az országban, itt azonnali támogatásra és soha nem múló emlékezetre talált. Hangsúlyozom a soha el nem múló ragaszkodást!

Többek között ilyen, kizárólag szeretetből jövő emberi nagyszerűségek miatt érezhetjük azt, amit ceglédiségnek nevezünk. Ez marasztal itt bennünket, és ezt szeretnénk a jövőben is. Ezért van az, hogy a gyűlölet csak ritkán tör át a tisztességes emberi falakon. Jó ceglédinek lenni. Jó Önökkel egy levegőt szívni. Jó ezt a várost szolgálni. Hála a városalapítóknak!

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam Önöknek!

Fotó: Szokolai Attila
Szöveg: cegled.hu

Ezek érdekelhetnek még

2024. Július 18. 15:55, csütörtök | Helyi

Utolsó útjára kísérték Mácz Istvánt

2024. Július 18. 15:50, csütörtök | Helyi

Ceglédi üveggyűjtési akció

2024. Július 17. 11:04, szerda | Helyi

Két ütős. Koncert és kiállítás