Ünnepi beszédet Dr. Csáky András polgármester mondott (a beszédet alább találja - a szerk.), majd a Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulóinak műsorát tekintették meg a jelenlevők. Az ünnepség keretén belül Kocsis István, a Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke elismeréseket és díszokleveleket adott át a legszebben felújított épületekért, de átadásra kerültek a "Cegléd Helyismereti Vetélkedő 2023" díjai is. Az ünnepség a Városalapítók szobrának koszorúzásával ért véget az önkormányzat, a városvédő egyesület, pártok, intézmények közreműködésével. Az esemény második részeként emléktáblát avattak Kármán Sándor, a Ceglédi Dobmúzeum és a nemzetközileg is ismert és elismert dobos és ütősgálák szervezőjének tiszteletére a Pantheonban. Kármán Sándor életét és munkásságát Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program elindítója méltatta. A résztvevők végezetül megkoszorúzták a Városháza udvarán található emléktáblákat.

Dr. Csáky András polgármester ünnepi gondolatai:

Tisztelt városvédő, városszépítő és városszerető ceglédiek!

Tisztelt Otthontársaim!

A Városvédő és Szépítő Egyesületnek köszönöm, hogy a következő vallomásfélét elmondhatom. Rendkívül tanulságos ennek az egyesületnek a megalakulása. Ugyanis azt bizonyítja, hogy az értéktiszteletet, a környezetünkért vállalt áldozat nem függhet a mindenkori napi politikától. Ha nem Rómához hasonlítom is Ceglédet: a város örök. Számunkra biztosan az! A városvédő egyesület 1987-ben, tehát még az ántivilágban alakult, de a születés kora nem nyomta rá a bélyegét a működésre. Nem írta át a célokat. Léteztek hivatalok, amelyeknek volt füle a hallásra. Annak a veszély-felhívásnak a meghallására, hogy a terjeszkedő panelházak lassan felemésztik a történelmi belvárost. Maga a hatalom is felismerte ezt. Sőt, kezdeményezte a leendő, ma is örömünkre szolgáló civilszervezet létrehozását.

Furcsa, hogy ennyi év és az egykor reményteljes történelmi fordulat után arra kell rácsodálkoznunk, hogy mindez a diktatúra hatalmi rátelepedése nélkül mehetett végbe. Az alapításban résztvevő kilenc jogi személy, azaz hivatali szervezet már régen megszűnt. Maradandó örökséggé kilencvenkét polgártársunk és egy gimnáziumi osztály tagjainak hagyománya vált. Nem lehetünk eléggé hálásak nekik.

Kedves ceglédiek!

Nehéz lenne megédesítenünk a város sokévszázados történetét. Kudarcos vállalkozás, hiszen minden új kezdetet megelőzött a majdnem teljes pusztulás. Csak a tatárok kétszer űzték el az akkor még mocsaras-ligetes terület lakóit. És mégis mindig sikerült a talpra állás. Menetrendszerű az erőgyűjtés és a száműzetés. Korábbról réz- és vaskori emlékek kerültek elő. A honfoglalás idején is lakott hely volt ez a környék. Történészek valószínűsítik, hogy mai lakhelyünk templomos, piacos falu volt az Árpád-korban. Városi létének bizonyítéka 1364. május 8-áról származik. I. Lajos király ekkor mentesítette mindenféle vámfizetés alól a ceglédi polgárokat és telepeseket. Ez pedig városi rangú településeknek járt. A tudósok tehát megtalálták városalapításunk dokumentumát és dátumát. Lényegében most is ezen az évfordulón ünnepeljük a mai városvédőket és városszépítőket.

Tisztelt ünneplők!

Azt is sejthetjük, hogy elődeink a kezdetektől fogva gyengéd szeretettel fordultak közös otthonukhoz. Jelentős nyelvészprofesszorok - köztük Pais Dezső - egy itteni fűzfaféle nevéből eredeztette a település nevét. A fűzfaféle a cegle volt. A különös gyengédséget a hozzátoldott egyetlen hang, leírva egyetlen betű, a d jelenti. Irodalommal, magyar nyelvészettel foglalkozó barátomtól tudom, hogy ez a d az akkori magyarban kicsinyítőképző volt. Ha tehát a fűzfa megnevezéséhez, a cegléhez odatették a d-t, akkor az fűzfácskát jelentett, és ugyanez áll városunk nevével, Cegléddel is. Mit szűrhetünk le ebből? Azt, hogy a névadók szinte gyermekükként szerették otthonukat! Van mit követnünk!

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Hadd tegyem hozzá, hogy van mire vigyáznunk az eseménytörténelmünkben is! Az úgynevezett szabad média korában elképesztő, hogy milyen sejtelmes alakok milyen ártó hazugságokkal szabadulhatnak rá a históriára. Március 15-e táján Dózsa Györgyöt ügynöközték le, a "legpusztítóbb ügynöknek" nevezték olyan káromkodások közepette, amelyeket idézni sem lehet. Az illető akárkicsoda azt harsogta, hogy "tizenkét évvel Mohács előtt egy mesterségesen kirobbantott polgárháborút szervezni azért komoly truváj". Horribile dictu: még az utcatábláit is le kell cserélni.

Kedves Barátaim!

Ceglédnek igenis van némi köze Dózsa emlékének védelméhez. A város földvagyona apácákra szállt, a "földesasszonyokra", akik Mátyás király halála után jócskán megnövelték a jobbágyi terheket. Ezzel arányosan nőtt a feszültség. 1509-ben a város mondhatni teljes lakossága együtt megölte a tiszttartó Sebestyén diákot. Innen idézem Cegléd mindenki által elérhető történeti leírását, ami így áll és így is marad. Nevezetesen: "Az ellentétek lecsillapítására azt a művelt Lőrinc papot küldték Ceglédre, aki végül is nem lett az apácák szolgája, hanem a nép mellé állt. Amikor Dózsa csatára hívó szózata elhangzott a ceglédi piacon, Mészáros Lőrinc plébános vezetésével közel kétezer jobbágy ment el Dózsa seregébe... A parasztvezér a nevezetes Ceglédi Kiáltványban fogalmazta meg a felkelés céljait, itt szervezték meg a felkelők a gyalogságot, tüzérséget és itt dőlt el véglegesen, hogy az összegyűlt had nem a török ellen, hanem a nemesek ellen fordul." Folytathatom a történelmi sort a Kossuth-hagyománnyal, a ceglédi toborzóbeszéd jelentőségével vagy azzal az őt megillető köztisztelettel, aminek a nyomán 100 kiváló elődünk országgyűlési képviselőnknek hívta a Turini Remetét. Leszármazottaik ma is közösen ápolják az emléküket. Isten áldja meg őket!

Tisztelt ceglédi polgárok!

Mélyen elgondolkodtató, hogy a városalapítók emlékművére nem a történelemkönyvek fényes lapjairól lépnek elő a szereplők, hanem a hétköznapokból. Az úgymond egyszerű Cegléd is ragaszkodik önmagához. Épp ebből a szempontból végtelenül sajnálom, hogy az idő szorítása miatt nem szemezgethetek díszpolgáraink életének tanulságaiból. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy egyszerű polgár- és többnyire még egyszerűbb paraszti családokból "tanulták föl magukat" a városi vagy országos elismerésig. Köztük tudósok, művészek szép számmal. Históriánk egésze biztatás a mai fiataloknak. Köszönettel adom át a szót azoknak, akik miatt itt vagyunk. A város nevében köszönöm nekik, hogy példát mutatnak valamennyiünknek!

(Fotó: Kisfaludi István)