A hiedelmekkel ellentétben nem egy új keletű marketingőrületről van szó. S bár itthon sokáig nem hallottunk róla, igen csak komoly múltra tekint vissza. Számos legenda kering e nap valódi eredetéről, az igazság azonban máig jótékony homályba burkolódzik, mindössze annyi biztos, hogy a keresztény és ókori római tradíciókhoz egyaránt van valami köze. A Vatikán a mai napig 17 szent Valentint tart számon, akik közül többen mártírhalált haltak. Közülük több Valentint is azonosítottak már a neves ünnep szülőatyjaként. A legtöbb esetben a névazonosság határozza meg a legendák alapját. Íme, néhány a legnépszerűbb történetekből:

Egyesek szerint Valentint a keresztény vallás üldözése idején, hitéért börtönbe zártak, majd halálra vertek eme jeles napon. Börtönben töltött napjai idején a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!" A legenda fokozása ugyanerről a férfiról úgy ír, hogy rabsága alatt beleszeretett a börtönőr vak lányába és utolsó üzenetét neki írta, mely így szólt: „A te Valentinod!” – de még így is messze járunk, bár a képeslapokon ma is visszaköszön ennek a szerencsétlenül járt fiatalnak az utolsó üzenete.

A következő történet kicsit már közelít napjaink Valentin-napi szokásaihoz. Eszerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, aki átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket, mivel úgy gondolta, hogy az egyedülálló katonák sokkal lojálisabbak családos társaiknál. Őt is megölték.

Egy másik kevésbé személyhez kötődő kedves történet a Rómát alapító testvérpárhoz kötődik.
A rómaiak február 15-én tartották Lupercalia ünnepét, amit Romolus és Remus tiszteletére rendeztek. Ezen az ünnepen kecskéket és kutyákat áldoztak az isteneknek. A szertartás részeként a leölt állatok vérébe mártott kecskebőr szíjjal (ezt az eszközt februa-nak nevezték, innen ered a Február hónap elnevezése) jelképesen megpaskolták a fiatal lányokat. A még gyermektelen nők örömmel fogadták a talán furcsának tűnő hagyományt, mert azt tartották, hogy ezzel termékenyebbé válhatnak és könnyebben szülhetnek. A nap végén a város hajadonjai urnába dobták a nevüket tartalmazó jeleket, amiket a nőtlen férfiak nap végén kihúztak, és velük töltötték az estét, sőt, sok esetben a kisorsolt lánnyal házasságot is kötöttek. Ez az igencsak pogány szokás természetesen nem váltotta ki az egyházfők tetszését, ezért végett vetettek Luperca ünnepének.

A rómaiak után a 14. századból maradtak fent írások, miszerint ezen a napon párokat sorsoltak össze. 1446-ban az angolokhoz is eljutott a híre, és az 1780-as évektől már nyomtatták is a barátságkártyákat. Az amerikaiak az 1700-as évek elejétől ünneplik február 14-ét, az 1840-es években pedig már a nyomtatott Valentin napi üdvözlőkártyák is megjelentek. Franciaországban pedig egész verseskötetek jelentek meg már az 1700-as években.

Ennek ellenére, mifelénk a rendszerváltásighallani sem lehetett erről, ezért is nagy az ellenérzés, miszerint amerikai, nyugati piacorientált ünnepről van szó, ami a buzgó keresletnek hála, mára így is van, de csak rajtunk múlik, hogy részt veszünk e ebben, vagy sem.

FirKata

Küldj valentinnapi üdvözletettet szeretteidnek!

Képeslapküldő