"Szerencsés az a nemzet, amelynek volt olyan uralkodója, királya, akinek a tanításai és az intelmei több mint ezer év elteltével is megállják a helyüket. Szent István királyunk mintául szolgált minden elkövetkező magyar államférfi számára. Utódai nem hoztak olyan törvényt, hogy ne hivatkoztak volna a szent királyra. Ő jelölte ki számunkra azt az irányt, amelyet több mint harminc emberöltő óta követünk."
- fogalmazott ünnepi köszöntőjében a város polgármestere, Dr. Csáky András.

Dr. Csáky András polgármester ünnepi beszéde:

…SZERENCSÉS AZ A NEMZET, AMELYNEK VOLT OLYAN URALKODÓJA,…AKINEK TANÍTÁSAI…TÖBB MINT EZER ESZTENDŐVEL IS MEGÁLLJÁK A HELYÜKET!

Tisztelt ünneplő honfitársaim!

Ünnep van. Lobognak a zászlók. Mi pedig jó lélekkel vagyunk itt! De ez a mai ünnep nem csak az egyike a magyar történelmi ünnepeknek. Ez az ünnep a vagy-vagy ünnepe. Az évezredes megmaradás ünnepe.

Valaki azt kérdezte tőlem a napokban, mi újat lehet mondani az évente ismétlődő nagy alkalmakon, például az államalapítás ünnepén. Fogós kérdés. Egy kissé el is bizonytalanított. Elgondolkodtam. Kisvártatva rájöttem, hogy ez a kérdés nemcsak rám vonatkozik. Nézzük meg, miként oldják ezt meg mások. Teszem azt az ország nagy szónokai. Alighanem rajtam kívül sokan úgy vélik, hogy ilyenkor nem mindenki beszél a tényleges múltról. Volt már arra példa, hogy egy viszályokban élő társadalomban folyamatosan változik a múlt. A változó múltú országokban mindig a jelenhez igazítják a régi történeteket. Ilyen helyeken egyáltalán nem baj, hogy ezeknek az átírásoknak az égadta világon semmi közük nincs a történelmi valósághoz. Az ilyen helyeken olykor kifejezetten zavaró, hogy az a fránya történelem a maga logikája szerint alakult, nem pedig úgy, hogy a mának feleljen meg készségesen.

Arra a kérdésre tehát, hogy a nagy ünnepekről miképpen lehet minden évben újat mondani, legalább két válasz adható. Az egyik válasz az, hogy a valóságos történelemnek, Álmos- és Árpád fejedelem cselekvéstörténetének és István király útválasztásának gazdagságából még az igazmondóknak sem lehet egy szuszra elmondani mindent. Mindig marad valami, amit még nem mondtunk el. És mindig lehet új szempontokat találni. Ráadásul feltáró munkájukban a régészek, kutatásaikban a megbízható történészek újabb és újabb elemeket fedeznek fel ugyanabban a történetben. Csak figyelni kell rájuk! Ez a nehezebb, de igazabb út!

A másik válasz az, hogy aki saját változatú történelmet akar magának fabrikálni, könnyen megteheti. Belép a fantázia világába, és onnantól kezdve nyugodtan mondhatja azt, amit akar. Bizony-bizony, a kitalációk világában ez így megy!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Alapkérdésekkel kellene itt szembenézniük azoknak, akik megújuló kétségeiknek a rabjai! Vajon a kétségek helyett nem fontosabbak-e a bizonyosságok? Például az, hogy az 1000-ben fiatalon királlyá emelt István a 60-70-es éveire kész megyerendszert, írott törvényeken alapuló, nyugat-európai típusú államot, a pápa által elismert, önálló keresztény királyságot hagyott maga után.

Bátran mondhatom, szerencsés az a nemzet, amelynek volt olyan uralkodója, királya, akinek a tanításai és az intelmei több mint ezer év elteltével is megállják a helyüket. Szent István királyunk mintául szolgált minden elkövetkező magyar államférfi számára. Utódai nem hoztak olyan törvényt, hogy ne hivatkoztak volna a szent királyra. Ő jelölte ki számunkra azt az irányt, amelyet több mint harminc emberöltő óta követünk.

Szent István olyan mértékben megelőzte a korát, hogy az ő gondolatai és cselekedetei alapján akár nemzeti összetartozásunk mai törvényeit is meg lehet határozni. Pedig a nemzet csak a tizenkilencedik századtól létezik. Ő előre látott és ez csoda a mai világban, amikor sokan visszafelé sem látnak eléggé tisztán.

Tisztelt ünneplők!

Ma is joggal tehetjük fel azt a kérdést, amely a történelmi lényeget illeti. Arra szeretnék egyszer megfellebbezhetetlen magyarázatot kapni, hogy a Kelet felől idevándorolt népek közül miért éppen István királyunk államalakulata maradt meg, miközben a keleti igazodást választók előbb-utóbb eltűntek, megbuktak, beolvasztották őket. Ha István király rosszul választott a nyugati döntéssel, akkor miképpen élhettük túl mindmáig a viharokat a hasonló utat választó lengyelekkel, csehekkel, horvátokkal együtt?

Glatz Ferenc történész, a Magyar tudományos Akadémia korábbi elnöke írja, hogy "az államalapítás nemcsak a magyarságot óvta meg a pusztulástól és a körülötte élő nagyobb népek kultúrájába való felszívódástól, hanem a vele egy területigazgatási egységben élő, hozzá hasonlóan kicsiny népeket is. Egy olyan szilárd igazgatási egységet hozott létre a nyugat-európai kultúrkör peremén, amely igazgatási egység a következő évszázadokban a keletről benyomuló különböző népeket feltartotta. Feltartotta, és így az ütközések területe lett." Azt már én teszem hozzá: a többi törzsi nép elveszett.

Tehát amikor ma történelmet kell szerkeszteni a mostani keleti igazodásokhoz, meg kell tagadnunk államalapító István királyunk évezredes igazságát. No, ez az, ami senkinek sem fog sikerülni.

Szent István ezeréves tanításai ma is igazak, intelmeit ma is érdemes megfontolni. Szent István feladata nem az volt, hogy a magyar törzsekből új szövetséget hozzon létre - ezt az ősei előtte már megtették. Új hazát sem kellett szerezni, ezt a feladatot is elvégezték már a nagyapái. Neki otthont kellett teremtenie ebből az országból későbbi nemzete számára, Európa közepén. Az ő műve: Magyarország.

A szentistváni gondolat örökség, amelyet ápolnunk kell. Ha azt mondom, hogy ápoljuk, akkor nem egy műtárgyról, mint örökségről van szó, amely változatlan marad és legfeljebb a patinájában gyönyörködünk, hanem ápoljuk úgy, hogy fejlesztjük és élünk benne. Élünk benne és általa. Ez az örökség gazdagodó örökséget jelent. Gazdagodik mindazzal amit történelmünk nagyjai, a nemzet történelmének hordozói és az egész nemzet évszázadokon keresztül hozzáadtak.

Tisztelt Ünnepre Gyűlt Ceglédiek!

Higgyék el, nem történhetett velünk jobb, mint hogy itt élhetünk Cegléd történelmi emlékei között. Nézzünk körül a város meghitt terein! Van itt hazugság? Mindannyian azt valljuk, hisszük, hogy nincs Éppen ezért szentté avatott Szent István államalapítását örök érvényűnek vesszük. Nem tagadtuk meg Dózsát, akkor is magunkénak tartottuk Kossuth-ot, amikor az hivatalosan veszélyes volt, és a történelmet egynek tekintjük az igazsággal.

Az ország tele van őstörténeti, alkotmányhitelességi és egyéb jogállami vitákkal. Mi pedig tele vagyunk élettel. Ha valahol, épp itt Cegléden tehetünk tanúságot róla, hogy Szent István államának továbbvivői vagyunk. A mi első templomunk már az Árpád-házi időben is itt állt és egy másik templomunk ma is Európa egyik büszkesége. Alapelvekben nincsenek zavaraink. Nincsenek a magyarság érdekétől eltérő érdekeink. És itt a magyarság érdekei megegyeznek a magukat joggal kisebbségben érző honfitársainkkal. Egyenlők vagyunk! Vagy egyenlőnek kell lennünk!

Hány csodálatos emberrel találkoztam Cegléden, akik a maguk erejével, a maguk megszerezett tudásával és becsülettel töltötték be a számukra kirendelt helyet! Aki kívül van ezen a körön, az nem tudhatja ezt a nagyszerűséget. És, sajnos, körön belül is van, aki nem képes kilépni a saját anyagi és politikai érdekkörein. Nem baj! Türelem! Szent István már ezerévnyi türelmi időt adott nekünk. Mi, többségünkben, jól éltünk vele.Cegléd történelme arra mutat, hogy érdemesek vagyunk Szent István örökségére!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

cegled.hu

Fotó: Kisfaludi István - További fotók a cikk alatt a kapcsolódó galériában.