"Cegléd nem elviselője, hanem részese és küzdője a magyar történelemnek. Koszorúink, virágaink ma 1848. március 15-ére emlékeztetnek, de ebben a városban folyamatosan jelen vannak a történelem más nagy eseményei. Velünk a Dózsa-parasztháború, a kossuthi hagyomány, a turini látogatás, Kossuth Ferenc képviselősége és sok minden más. Kivételesek vagyunk az egykori mezővárosok sorában. Ebben a vértezetben engedhetjük meg magunknak, hogy most ne menjünk el Aradig, a Habsburg császárságig és az orosz cárig. Ne a nagyszerű halál legyen a miénk, hanem a nagyszerű élet. A nagyszerű életet kívánom mindannyiunknak!" - fogalmazott ünnepi beszédében a polgármester, Dr. Csáky András.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulójára emlékezett a város ma délelőtt. Ünnepi műsort a Várkonyi István Általános Iskola, valamint a Patkós Irma Művészeti Iskola diákjai adtak. Idén a Nemzeti Dalt Marosszéki Tamás színművész szavalta el. Az ünnepség végén megkoszorúzták a Kossuth szobrot az önkormányzat, pártok, egyházak, intézmények, civil szervezetek képviseletében.

Dr. Csáky András polgármester ünnepi beszéde:

"BENNÜNK VAN A TÖRTÉNELEM. BENNÜNK VAN A MÚLT

Tisztelt márciusi emlékezők!

Egy esőre hajló hétvégi napon kezdtem el mélyebben töprengeni azon, hogy március 15-e miképpen égett be olyan erősen a magyarság szívébe, mint a történelmi emlékeink közül talán semmi más. Ha lenne a háztartásainkban egy Szent Istvánig visszamenő öröknaptár, én azt hiszem, hogy mindegyikünknél ez a nap volna beírva a legfényesebb betűkkel. Pedig ezen a napon nem folyt vér a pesti utcán, klasszikus értelemben nem történt forradalom. Nem volt hatalomátvétel, és mégis mindenki azt érezte, győztünk. Eljutottunk oda, hogy a Habsburgoknak kiszolgáltatott ország kicsinyke fővárosában bejelentették a nemzet igényét a szabadságra. Legfőképpen a sajtószabadságra.

A kicsinyke főváros akkor Pest, Buda és Óbuda lakosságát egybeszámítva körülbelül 150 ezer embert jelentett. A hivatalos egyesülés még sokáig váratott magára. Pest mindössze 80 ezer lakosú volt, és ami igencsak elgondolkodtató a nemzeti cselekvés esélyeit illetően, a magyarok aránya alig haladta meg az 50 százalékot. Ebből a szempontból is mérlegelnünk kell, hogy 1848. március 15-e eseményei főképpen az ilyen mértékben magyar Pesthez kötődtek. A központ Pest, a kisugárzás egyetemes.

Tisztelt ceglédi közösség!

Úgy hiszem, hogy nekünk különös közünk van a pesti történéshez. Cegléd népe többek között az 1848-as és az ahhoz tartozó későbbi emlékek miatt vált a történelmet és önmagát megbecsülő közösségé. Bennünk van a történelem. Bennünk van a múlt.

Mindannyian, akik itt vagyunk, ismerjük a nap történetét. Indul Heckenast mester nyomdagépének szelíd lefoglalásától a Nemzeti dal diadalútján át Táncsics Mihály kiszabadításáig. Zárul majd este a Nemzeti Színház népörömmel félbeszakított Bánk bánjáig. Az a két kokárda, amely Laborfalvi Róza és Szendrey Júlia ujjai alatt készül, a kivételes erényekkel felruházott férfiak, Jókai Mór és Petőfi Sándor mellére kerül. Kokárda van mindenkinek a mellén. A gazdagok megnyitják páholyaikat a szegények előtt. Ilyen még sohase volt ennek előtte.

Tudjuk, hogy azon a napon a hatalmat megtestesítő Helytartó Tanács "reszketni méltóztatott" Budán. De tudjuk azt is, hogy Bécs sokkal jobban félt a saját forradalmától, mint a pestitől. Kossuth Bécsben a magyar változások békés módjairól tárgyalt.

Ma némelyek alighanem hazaárulóként átkoznák ezért.

Bizonyos körökben így szokás.

Ám a mi városunkban a Kossuth-hagyományt családi örökségként őrzők, és általuk a többség, a maga következetességében látja Kossuth Lajos útját. Számunkra nincs ellentmondás a bécsi tárgyalások és a hazai események között. Amikor az imént Heckenast mester nyomdagépének szelíd lefoglalását említettem, épp erre utaltam. Arra, hogy a márciusi ifjak és a mögöttük álló idősebb bölcsek nem vérre tervezték a színre lépésüket. Heckenast Gusztáv maga javasolta, hogy ujjukat tegyék a gépre, és ezt ő foglalásként fogja értelmezni. Így is történt, és percek múlva már sokszorosították a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1848. március 15-e nem a pillanat szülötte. Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi Dániel a 18-19. század fordulóján sok gondolattal indította el azt a szellemi pezsgést, amely pályára vitte a reformkor nagyjait. A felszínen akkor nem sok látszott ebből. Csokonai úgy ítélte meg saját küzdelmeit, hogy "az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban". Kölcsey, a reformkor egyik legnagyobb szelleme, vitában állt Berzsenyivel, mégis az emberi teremtésnek azt az útját választotta, amely ott volt költő- és gondolkodó elődje, Berzsenyi elképzelésében is.

Az 1823-as év egyszerre híres Petőfi és a Himnusz születésének éveként. Kölcsey élete zenitjén van. Gondolatok özönével ösztökéli a magyarságot. Ha muszáj, magára veszi a politika kötelékeit is. A Parainesis-ben parancsként írja: "Nem önmagadé vagy, hanem a közösségé". Fordulat ez a magyar gondolkodásban és viselkedésben! Azt is hozzáteszi: "Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki."

Kossuth, bár elsősorban jogász, az élet egészére kiterjeszti a figyelmét. A legkiválóbb szónokként és a Pesti Hírlap szerkesztőjeként beviszi a reformkor eszméit az olvasni tudó körök és az érdeklődők világába. Rémületes dolgokat mond a főnemességnek. Például azt, hogy "Európa-szerte csak a koldus adómentes, minálunk az úr.". Szavaiból kihallhatjuk, hogy ő sem a pillanat embere. Mintha messzelátó igazságot mondott volna ki. Másutt a szegény adómentes, minálunk a gazdagok.

Széchenyivel sokkal több az egyetértése, mint a vitája. De amikor szétválnak, akkor sem csorbul ki Kossuth szemmértéke. Akkor is úgy ítéli meg, hogy Széchenyi a legnagyobb magyar. Belepirul az ember, ha ezeket az óriásokat olvassa. Hová lettek ezek a példák? Hol van az már, hogy valaki az ellenfelét nem gyalázza, földbe tiporja, hanem önmagánál nagyobbra tartja?

Tisztelt emlékező barátok!

Csak erről az egyetlen napról a történelem és a ma egésze jut az ember eszébe. Talán abban a hatalmas felkészülésben van a titok, amit reformkornak nevezünk. Büszke lehet magára az a nép, amely a kultúrában, a közéletben, tömegek felszabadításában olyan seregletet tud felmutatni, mint mi a reformkor nagyjaiban. Minden akkori gondolat és tett útmutatónk lehetne, ha egyszer a megértés szándékával hallgatnánk vissza a múltba.

Szóba hoztam már a sajtószabadság meghatározó jelentőségének fölismerését a Tizenkét pont elsőjeként. Deák Ferenc, a haza bölcse később adott hozzá egy rövid egymondatos törvényt: "Hazudni nem szabad!". Egy politikai követelésre föltette az igazság koronáját. Azt hiszem, nincs mit hozzátenni ehhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretett, reménykeltő Ifjaink!

Cegléd nem elviselője, hanem részese és küzdője a magyar történelemnek. Koszorúink, virágaink ma 1848. március 15-ére emlékeztetnek, de ebben a városban folyamatosan jelen vannak a történelem más nagy eseményei. Velünk a Dózsa-parasztháború, a kossuthi hagyomány, a turini látogatás, Kossuth Ferenc képviselősége és sok minden más. Kivételesek vagyunk az egykori mezővárosok sorában. Ebben a vértezetben engedhetjük meg magunknak, hogy most ne menjünk el Aradig, a Habsburg császárságig és az orosz cárig. Ne a nagyszerű halál legyen a miénk, hanem a nagyszerű élet. A nagyszerű életet kívánom mindannyiunknak!

Köszönöm, hogy meghallgattak."

Fotó: Szokolai Attila / Kisfaludi István

(További fotók megtekinthetők a cikk alatt, a kapcsolódó galériában.)