Megtelt a Szabadság tér Szent István Ünnepén augusztus 20-án. Délelőtt a Kiskalász zenekar gyermekkoncertjét láthatták és hallhatták a térre látogatók. Délután Sülyi Károly magyar nóta és operetténekes és Peter Šrámek lépett fel.

Dr. Csáky András polgármester ünnepi beszédével folytatódott a program a Szabadság téren. Ócsai Tibor református lelkipásztor, Szlaukó Bobál Orsolya evangélikus lelkipásztor és Szecsődi Péter katolikus plébános a történelmi egyházak nevében szentelte fel a kenyeret. Közreműködött a Cegléd Táncegyüttes, Szebeni Szilvia és a Czigle Népdalkör. Végül Fenyő Miklós koncertjével és tűzijátékkal ért véget az ünnepi programsorozat. A színpadi műsorok mellett egész nap kézműves vásárral és népi fajátszótérrel várják az érdeklődőket.

(Fotó: Kisfaludi István) További fotók lentabb a kapcsolódó galériában.

Dr. Csáky András polgármester ünnepi beszéde:

"FŐHAJTÁSUNK…AZ ÁLLAMALAPÍTÓ ELSŐ MAGYAR KIRÁLYÉ"

Tisztelt ünneplő Közösség! Hölgyeim! és Uraim!

Augusztus 20-án államalapító első királyunk, Szent István van gondolataink középpontjában. Árpád, a "törzsszövetség" nagyfejedelme, aki a népvándorlás végállomásaként népét Etelközből a Kárpát-medencébe hozta, valamennyi Árpád-házi királyunknak a felmenője. Ükunokájától, a majdani Szent Istvántól kezdve négyszáz éven át uralkodtak - egyfolytában. Évezredes visszatekintésben még a rosszindulat sem mondhat mást, mint hogy egy új állam szervezéséhez és fenntartásához fejedelmi volt az alapozás. Nekünk, ha komolyan vesszük magunkat semmi okunk nem lehet rá, hogy rossz szemmel nézzük ezt a folyamatot, hiszen a mi történelmünkről van szó. Pozitív ítéletünkhöz elég a tudományra támaszkodó higgadt objektivitás.

Kedves ceglédiek!

Csak a fontosabb állomásokat és személyeket említem. Az örökségben Árpád nagyfejedelem dédunokája, Géza, szintén fejedelem volt. Nagy tette, hogy véget vetett a kalandozásoknak. Ez volt az egyik bizonysága annak, hogy már akkor Nyugat felé tekintett. A másik erre utaló jel, hogy elkezdte a keresztény hit terjesztését, méghozzá sürgető keménységgel. Ahogy mondani szokták: tűzzel-vassal. Önmaga azonban pogány maradt. Fiának is pogány nevet adott. A fiú, Vajk, azonban váltott, még apja életében felvette a keresztséget és vele az István nevet. Így lehetett, hogy amikor az élet, a természet és az elmúlás örök parancsa szerint ő következett, fejedelemként vette át a lényegében pogány törzsek vezetését. István is beletartozik a fejedelmi sorba. Előbb a pogányok fejedelme, aztán keresztény király. Mindkettőt keresztényként gyakorolta. Ahogy délelőtt prédikációjában Péter atya mondta, nem politikai keresztény volt.

Erről nem nagyon szoktunk beszélni.

A későbbi évszázadok vitái és zajai sokszor szűrődnek vissza ebbe a korba. Érzékelhető, hogy István útjára sokan úgy gondolnak, mintha az a királysággal kezdődne és a szentté avatás fergeteges gyorsasággal követné a trónra lépést. Ezért fordulhat elő, hogy az eleven királyt már az államalapításkor Szent Istvánként emlegetik. Pedig hiába a nagy sietség, akkortájt és még hosszú-hosszú ideig élőket nem magasztaltak szentként.

Kétségtelen, az élet az akkori körülmények között sokkal rövidebb volt, mint ma. Rövidebb időben történt rengeteg sorsfordító esemény. István idején a népvándorlás korából idehurcolt viszályok, a folytonosan állandósuló újabb keletű harcok erősen megtizedelték a nemzedékeket. Nemcsak évszámban, hanem ha valaki túlélte a harcokat, színvonalban akkor is megrövidültek az életviszonyai. Ezt tudva még inkább erősnek és kivételesnek láthatjuk István emberi pályáját.

Egészségében,/ testi alkalmasságában,/ lelkében,/ gondolkodásában,/ irányítói méltóságában,/ államszervezési körültekintésében,/ tervező képességében,/ a világra való kitekintésében,/ hadvezéri tettrekészségében korának legkiválóbbjai közé tartozott.

Sok-sok ellen-akarat dacára több mint ezer éve áll az, amit alkotott. Műve egy közösséget tart össze. Ez pedig az Állam, amelynek mindannyian, akik itt élünk - mi, ceglédiek is - az elemei, a részei vagyunk. Népek és államok tűntek el a történelem viharaiban, szép számmal olyanok, akikkel együtt vándoroltunk a sztyeppéken, mi azonban megmaradtunk. Államalapító királyunk a megmondója, mit tudott ő erről a világról, ami ennek a népnek maradandó jövőt adott. Történelmet teremtett, hisz meghallotta a világ nagy sugallatait és azt közösségének javára fordította.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Istvánnak a trónra lépéskor már nem kellett hitet választania. Mint említettem, megtette ezt pogány édesapja, Géza fejedelem idején. Viszont szüksége volt szövetségesekre, és ez a választás bizonyult a Kárpát medencében megtartható jövő kezdetének. István a római katolikus egyház áldásával lett "Isten kegyelméből" király. Többek között házassági diplomáciájával a Német-római Birodalom támogatását is biztosítéknak tekinthette. Viszonylagos nyugalom kellett hozzá, hogy országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget, egységes keresztény állammá szervezze. Ez az állam 1028-tól majdnem az egész Kárpát-medencére kiterjedt és államformájában a huszadik századig ugyanaz maradt.

Magyarként jól tudjuk, hogy nálunk a kákán is csomó van. Így hát nem illik meglepődnünk rajta, hogy az akkori ellenlábasok hangja a máig hangzik. Hagyománya van annak az elképzelésnek, hogy bezzeg jobban jártunk volna, ha Koppány vezér győz. Ezek szerint gyógyíthatatlan törés, hogy István király kegyetlenül leverte az ellene indított támadásokat. Ilyenkor egyfelől azt lehet gondolni, hogy jobb lett volna, ha a pogányok győznek. Csak hát körül kell nézni és megszámolni, hogy hány pogány közösség maradt meg a világnak ezen a táján. Hallani ugyan, hogy a mai Nyugat-Európa hedonista pogány lett, de ez a kiszólás még vár egy kis bizonyításra. Ennél maga Koppány is távlatosabb volt, ugyanis megkeresztelkedett. De nem Róma, hanem Bizánc felé vette az irányt.

Kedves ünneplő egybegyűltek!

Ezen a ponton megint jó lesz körültekintenünk. Közép-Európa keleti részén, a mi közvetlen vidékünkön, rajtunk kívül római keresztények a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a szlovénok, a horvátok, a Baltikum népei, és a történelmi örökség elfogadásában természetesen idetartoznak a protestánsok is. Más népek bizánciak vagy muszlimok. Kiváló térkép ez a számunkra. Választ ad arra a kérdésre, hogy merre tájékozódik, hol keresi barátainkat ma az az állam, amelyet ezen az ünnepen mégiscsak a szent királyhoz kötünk.

István király a római katolikusságot választotta és azt a nyugatot, amely ránk, a magyar népre még ma is szövetségeseként tekint. István nem adta, nem szolgáltatta ki az országot senkinek. Egyházi építkezése, törvénykezésének következetessége és adott szavának betartása önállóvá tette mind a Német-római Birodalomban, mind a Pápaság előtt. Megjegyzem: diplomáciainak látszó házasságából is boldog házasság kerekedett. Gizella, a bajor hercegnő és magyar királyné jóval István halála után ment vissza szülőhazájába. Egy apátság apátnőjeként őrizte tovább magyar emlékeit.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Kitérhetnénk még Imre fiának írott Intelmeire, melyek ugyancsak kiállják az idők próbáját. Igaz, hogy akik most más emberi és politikai úton járnak, meg sem említik, kivel állnak vitában. Nem csoda. A királyi oldalon túl nagy a történelmi súly. Ha nem Istvánnak lenne igaza, az állam központjában nem ünnepelnék világra szóló fényességgel.

Mi itt, Cegléden, a nálunk szokásos bensőségességgel ünneplünk. Tudjuk ugyanis, hogy a fénylő tisztelet igazán belülről árad. Lelkünk szerinti. Főhajtásunk azé az államlapító első magyar királyé, a későbbi Szent Istváné, akinek azt köszönhetjük, hogy több mint ezer éve együtt vagyunk, "annyi balsors és viszály között" van országunk, és ha őrzőn vigyázunk, lesz is! Mégpedig azon a nyugaton, ahová szent királyunk odakötött minket.

Remélem, az Önök nevében is mondhattam mindezt. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Dr. Csáky András polgármester