Olyan esemény ez, amit joggal nevezhetünk kivételesnek, hiszen az alkotó több, mint húsz év munkásságát tárja a közönség elé. A hollandiai pályakezdés és művészi kiteljesedés nagyméretű, reprezentatív alkotásai csak nemrég érkeztek Magyarországra, ahol első ízben kerülnek a nyilvánosság elé. A kiállítás anyaga két teremben látható. A földszinti terem az első 6, hollandiai év kiemelkedő darabjait sorakoztatja fel, míg a nagyobb, emeleti terem 1997-től 2011-ig követi nyomon a művész alkotói útját. A kiállítás anyagában számos olyan, magántulajdonban lévő alkotás is szerepel, melyek csak a tárlat időtartamára újra láthatóak.

A kiállítást Bokros Levente ceglédi plébános nyitotta meg s ennek apropóját nem csupán a festő zömmel keresztény tematikát és szimbolikát fölvonultató alkotásai adja.

A kiállítás további érdekessége, hogy a művész, két nagyméretű falképének kartonjaiból is kiállít néhányat. A Szent Kereszt Plébániatemplom Szent Klára kápolnájához készült karton mellett a művész otthonában látható, az előteret ott betöltő szekkójának rajzai közül egy teljes falfelületnyi költözött át a Kossuth Múzeumba.

A kiállítás árnyalt képet kíván adni Somos Gyula eddigi pályájának alakulásáról. A különböző, lassan egymásba öltődött stíluskorszakok mindegyike képviselteti magát a korai, expresszív korszaktól az aquarel, tojástempera és olajfesték kombinációjával készült, intenzív színvilágú, mitológiai korszakon és a haláltánc sorozaton át, a fatáblákra festett, a fa természetes esezetét is megőrző képeken valamint a végidők hangulatát idéző tájcsendéleteken és a fotográfiákra vagy aktuális újságcikkekre készült, kollázsszerű alkotásokon keresztül egészen a legújabb virágcsendéletekig. Ami minden változás ellenére szinte töretlenül végigvonul az eddigi életmővön, az a különböző rétegek: előtér és háttér, realitás és fantázia, valós anyag és festett illúzió kombinációja.

Somos Gyula igy vall magáról:

Ha nevet kéne adni a stílusomnak, spirituális realizmusnak nevezném. Ellentétekben gondolkodom és dolgozom és szivesen foglalkozom az emberi élet nagy történéseivel, mint amilyen a születés, a szerelem vagy a halál. Hiszem, hogy ezek elválaszthatatlanul összetartoznak. A materiális világ a spirituális világra utal, amely tulajdonképpen minden látható és tapintható realitás magva. Két pólus között hintázom. Konkrét és elmosódó, reális és spirituális, a rejtőzködő valóság és az ordító burok között, anyag és lélek trapézain lengek. Megtalálom a halálban a szerelmet és a szerelemben a halált. Az elmúlást a születésben éppúgy, mint a végben a kezdetet.

A kiálitás március 11-éig tart nyitva. Az ezt megelőző napon azonban ugyancsak 4 órától még tárlatzáró fogadás lesz.

Minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk bármelyik alkalomra.

Fotó: Kisfaludi István

A kiállítás képei a KÉPGALÉRIÁBAN!