Egyáltalán ki az a Pisti? Hogy kerülnek ide az Albertirsai Fotókör fiataljai? Mi van a műanyag pohárral? Lehet-e művészeti program főszereplője egy eldobható tárgy?

Sorjában: Pisti egy robosztus fiatalember, Ivanics Gábor, Varju Viktória, Lakner Dóri, Lisztes Eszter és legfőképpen Szkoti –tehát a kiállító alkotók-barátja. Úgy kerültek ide, hogy Baán Katalin két ifjú tanítványa nagy sikerrel mutatkozott be a Gimi alagsorában, így kedvet kaptak, no és segítséget Volter Etelka igazgatóhelyettestől.

A műanyag poharak minden képen ott vannak, sőt a lámpákon, falakról is lógnak és megteltek üdítővel a megnyitón. Konceptuális kiállításon gyakorlatilag bármi lehet főszereplő: Lásd Joseph Kosuth Egy és három szék című munkáját, mely 1965-ben az új művészeti mozgalom kiindulópontjává vált, vagy Andy Warhol hírhedt Brillo dobozait, esetleg a nemrég elhunyt Attalai Gábor munkáit. Ha jól sejtem, e fiatalok számára a pohár a körülöttünk lévő mindennapi élet eszenciális elemeként jelenik meg, más képi elemekkel való összevetése tág teret enged kortárs képzettársításoknak, anélkül, hogy az ismét divatos minimál művészet ridegségét, l’art pour l’art jellegét éreznénk.

Játékosság, groteszk humor a megnyitót is jellemezte, hisz az alkotók, új kiállító felületeket képeztek és a klubban lévő összes bútort letakarták szövetekkel, mellyel e helyiség a „használatlanság” érzését keltette. Nekem a meghívó különleges, polgárpukkasztó képe is nagyon tetszett, igaz én szeretem a mai művészet szinte minden ágát.

Hétfőn este, műanyag poharas fotókat nézegetni, fiatal ismeretlen alkotóktól; úgy látszik ez még nálunk szokatlan. Ha mégis kíváncsi valaki, hétköznaponként munkaidőben megtekintheti.

P. Rónai Gábor CAE képzőművész szekció
fotó: Kisfaludi István