Le kellene ülni angol szavakat tanulni? Kérdezgessük, hogy „Mi az, hogy kutya angolul?” Érdemes kijavítani, ha furcsán ejti ki? És mi történik, ha három alkalom után közli, hogy ő bizony egyáltalán nem szeretne angolozni?

A jó hír az, hogy kisgyermekkorban nem is feltétlenül kell hagyományos értelemben vett nyelvtanulásban gondolkodnunk. Sokkal fontosabb, hogy az idegen nyelv természetes, kellemes és rendszeresen visszatérő része legyen a gyermek környezetének. Egy dal a fürdésnél, egy mondóka öltözködés közben vagy egy idegen nyelvű történet közös meghallgatása többet érhet, mint egy olyan foglalkozás, amelyben a gyermek azt érzi, hogy most teljesítenie kell.

Először hallgatunk, és csak később kezdünk beszélni

Érdemes visszagondolni arra, hogyan sajátítja el egy kisgyermek az anyanyelvét. Hónapokon keresztül hallgatja a körülötte beszélőket anélkül, hogy bárki elvárná tőle a szavak visszamondását. Fokozatosan felismeri a gyakran ismétlődő hangsorokat, összekapcsolja őket tárgyakkal, személyekkel és helyzetekkel, majd egyszer csak maga is elkezdi használni őket.

Egy idegen nyelvvel való korai ismerkedés során ugyanez a természetes hallás utáni tapasztalatszerzés rendkívül értékes. A gyermeknek időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja az új nyelv hangzását, ritmusát és dallamát. Nem probléma, ha eleinte semmit nem mond vissza. Attól még rengeteget tanulhat.

Éppen ezért érdemes kerülni a folyamatos kikérdezést. Ha minden közös játékból Na, mondd meg, hogy van angolul! helyzet lesz, a nyelv könnyen feladattá válik. Sokkal természetesebb, ha játék közben egyszerűen használjuk az új szavakat, és hagyjuk, hogy a gyermek akkor kapcsolódjon be, amikor készen áll rá.

A dalokat akkor is lehet szeretni, ha még egyetlen szót sem értünk

Az éneklés és a mondókázás az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy egy idegen nyelv beköltözzön a hétköznapokba. A dallam, a ritmus és az ismétlődés segít felismerni és megjegyezni a hangsorokat, a hozzájuk kapcsolódó mozdulatok pedig további kapaszkodót adnak a jelentés megértéséhez.

Ha egy dalban minden alkalommal ugyanannál a szónál tapsolunk, ugrunk vagy megérintjük az orrunkat, a gyermek egy idő után fordítás nélkül is sejteni kezdi, mit jelent az adott kifejezés. Pontosan ez lenne a cél: ne mindig a magyar megfelelőn keresztül jusson el a jelentéshez, hanem közvetlen kapcsolat alakuljon ki az idegen szó és a hozzá tartozó tárgy, mozdulat vagy helyzet között.

Ehhez ráadásul a szülőnek sem kell tökéletesen beszélnie az adott nyelvet. Néhány jól ismert dal, mondóka és egyszerű kifejezés is elegendő ahhoz, hogy rendszeresen találkozzon vele a gyermek.

Vigyük bele a nyelvet abba a játékba, amit egyébként is szeret

Egy óvodást ritkán lelkesít az ötlet, hogy délután fél öttől szókincsbővítést tartunk. A macijának rendezett angol teadélután viszont már egészen másképp hangzik.

A szerepjáték különösen alkalmas a nyelvi ismerkedésre, mert a szavaknak azonnal jelentésük lesz. A játékboltban kérhetünk almát, a plüssállatoknak köszönhetünk, a babát lefektethetjük aludni, az autók pedig megállhatnak és elindulhatnak egyszerű idegen nyelvű vezényszavakra. Nem szükséges végig idegen nyelven beszélni. Már néhány rendszeresen visszatérő szó és rövid mondat is elegendő.

A hétköznapi rutinok szintén jó lehetőséget kínálnak. Öltözködés közben előkerülhetnek a ruhadarabok és a színek nevei, fürdéskor a testrészek, étkezésnél pedig az ételek. A gyakori ismétlődés miatt ezek a kifejezések úgy rögzülhetnek, hogy közben egyszer sem kellett őket leülve megtanulni.

A jó hanganyag akkor is segít, ha a szülő bizonytalan a kiejtésben

Sok szülő azért nem mer idegen nyelven játszani a gyermekével, mert fél attól, hogy rossz kiejtést tanít neki. Ebben sokat segíthetnek a jó minőségű, anyanyelvi vagy pontos kiejtést biztosító hanganyagok, amelyeket a gyermek rendszeresen, azonos formában hallhat.

Az interaktív könyvek azért érdekesek, mert a hangot képpel és cselekvéssel kapcsolják össze. A Tolki hangoskönyvek esetében például a beszélő toll segítségével a gyermek maga indíthatja el az egyes szavakat és hanganyagokat. Rámutat egy képre, meghallgatja annak nevét, majd ha szeretné, újra és újra visszatérhet hozzá. Így nem egy felnőtt által vezetett nyelvórán vesz részt, hanem saját kíváncsisága irányítja a felfedezést.

Az ilyen eszközök előnye, hogy a szókincsbővítés mellett a kiejtés és a hallás utáni felismerés is hangsúlyt kap. A játékos feladatok és tesztek pedig visszajelzést adhatnak arról, felismeri-e már a hallott szót anélkül, hogy az egész helyzet számonkérésnek érződne. Ettől azonban továbbra is a közös használat lesz igazán értékes: egy beszélő toll jó eszköz, de nem helyettesíti azt a beszélgetést, nevetést és közös figyelmet, amely a nyelv valódi funkcióját megmutatja.

Nem baj, ha keveri a nyelveket

A korai nyelvi ismerkedés során előfordulhat, hogy a gyermek ugyanabban a mondatban két nyelvből használ szavakat, vagy egy idegen kifejezést magyar toldalékkal mond. Ettől nem kell megijedni. A gyermek fokozatosan tanulja meg elkülöníteni, melyik szó melyik nyelvi rendszerhez tartozik.

A folyamatos javítgatás helyett sokkal kellemesebb módszer a helyes forma természetes visszamondása. Ha ő valamit pontatlanul ejt, nem szükséges megállítani és újramondatni vele. Egyszerűen használhatjuk mi helyesen a válaszunkban. Így hallja a megfelelő mintát anélkül, hogy azt érezné, hibázott.

Ez azért is fontos, mert kisgyermekkorban az egyik legértékesebb dolog, amit kialakíthatunk, nem egy bizonyos nagyságú idegen nyelvi szókincs, hanem a megszólalás bátorsága. Ha nem fél attól, hogy valamit rosszul mond, sokkal szívesebben kísérletezik majd a nyelvvel.

Nem kis nyelvvizsgázót nevelünk, hanem kíváncsiságot ébresztünk

Az otthoni nyelvtanulásnak kisgyermekkorban nem kell mérhető teljesítményről szólnia. Nem az a legfontosabb, hány állat nevét tudja háromévesen angolul, vagy képes-e felsorolni tíz színt. Sokkal értékesebb, ha örömmel hallgat meg egy idegen nyelvű mesét, bekapcsolódik egy dalba, felismer néhány kifejezést, és természetesnek tartja, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet mondani.

Ehhez nincs szükség tökéletes akcentusú szülőre vagy mindennapos otthoni nyelvórára. Közös éneklés, mondókák, szerepjátékok, jó hanganyagok, Tolki hangoskönyvek vagy akár néhány rendszeresen használt idegen nyelvű kifejezés is elindíthatja a folyamatot.

A legjobb alap pedig talán az, ha a gyermek számára az idegen nyelvhez nem a tanulni kell érzése kapcsolódik, hanem egy dal, egy vicces játék, egy szeretett történet és az élmény, hogy ezen a furcsán hangzó nyelven is lehet érteni egymást.