A posta legrégebbi helyét illetően eltérő adatokkal rendelkezünk. Az 1818-as rendezési tervrajz a Kőrösi út és az Árpád utca sarkán jelzi a hivatal helyét, ennek azonban ellentmond az az 1883-as újságcikk, amely a posta költözéséről ad hírt, s amelyben a város végét említik akkori székhelyének. A tudósító újságcikk leírása alapján a Magyar Királyi Postahivatal a "postai kezelés minden ágával foglalkozik:" távirati utalványokat kezel, utánvételt közvetít 500 Ft összegig, valamint a Budapestre és Bécsbe szóló utalványokat is felvesz. Az úgynevezett "kir. postahivatali szolgák" a városba érkező leveleket, küldeményeket ingyenesen közvetítették, de a hírlapokért, kisebb szállítmányokért és a pénzért már kézbesítési illetéket kellett fizetni. Ekkor a városben még igen csak kevés helyen találkozhattunk kihelyezett levélszekrényekkel. A ceglédiek 1884-ben mindösszesen négy helyre dobhatták be feladni kívánt leveleiket. Az 1887-ben bekövetkezett szervezeti változás értelmében egyesült egymással a posta és a távírda. 1893-ban újabb költözés előtt állt a hivatal. Új székhelye Gyömrey István háza lett, az Árpád és a Petőfi utca sarkán (jelenleg ékszerboltként üzemel). A posta hivatalnokait nagy becsben tartották a városban. Főnökeit és munkatársait szinte kizárólag csak dícsérettel illették a helyi sajtóban. Munkatársai pontosak, előzékenyek, udvariasak, évről évre a vidék legkitűnőbb postájaként emlegették a ceglédi hivatalt. Lakos Imre, Rösner József, Mezei Vilmos, Slavitsek Béla, Balogh István, néhány kiváló postafőnök, akik hozzájárultak a sikerhez.

A hírközlés következő lépcsőfoka, a telefonhálózat kiépítése sem kerülte el a várost. 1893-ban egy helyi újság már tudósított egy tervezett Budapest-Cegléd összeköttetésről, a kivitelezés azonban még váratott magára. Weill Lajos, az iparbank vezetője volt a telefon bevezetésének egyik kezdeményező alakja. 1899-ben saját városi irodájuk és vasúti raktáruk között létesítettek kapcsolatot. A távolsági vonal kiépítése nagy beruházás volt, melyhez nem csak támogatókra, de kellő számú megrendelőre is szükség volt. Az első telefoncsörgés megszólalására 1905. október 1-ig kellett várni a városban. Ettől kezdve folyamatosan gyarapodott a város telefonelőfizetőinek száma. 1909-ben, amikor bekapcsolták Ceglédet az ausztriai forgalomba, már 58 telefontulajdonost tartottak számon. Az előfizetők számával az elégedetlenkedők száma is növekedett. A készülékek számát, a vétel minőségét, de leginkább a kapcsolás lassúságát kifogásolták. "Ha nagy nehezen kapcsolják, könnyebb a házasfelek elválasztása, mint a kapcsolás megszüntetése s új kapcsolás kikunyorolása" - olvasható a Ceglédi Újság 1910-es számában. A sok panasz ellenére öt év alatt ötszörösére emelkedett a telefonelőfizetők száma.
Az idők során az Árpád téri postahivatal kinőtte székhelyét. A munkával és személyzettel egyaránt gyarapodott posta- és távíróhivatalnak telefonnal való kibővítése tette szükségessé a költözést. Az új postaépület tervei el is készültek. 1914-ben a város Rákóczi út-Szegfű utca-Jászberényi út-Teleki utca közötti részt sajátította ki, s Tóásó Pál tervei alapján itt kapott volna helyet többek között a posta épülete is. A képviselőtestület azonba a régi óvoda telke mellett tette le voksát, ami szintém megfelelt az igényeknek. Az építkezés megkezdését azonban a közben kitört háború késleltette. A megvalósulásnak végül 1928-ban jött el az ideje. Az új székház ifj. Gyenes Lajos és Neuscholss-Knusli Kornél tervei alapján készült el. Az első ügyfelek 1929 november 28-án léphették át először az új székház küszöbét. "Szemre szép, belső elrendezésre pompás új palota" - méltatta a létesítményt a Ceglédi Közlöny munkatársa. A postaházba került még a távkábel erősítő berendezés, mely a Cegléden összefutó 181 érpár teljesítményét növelte.

A város külterületén élők is igényelték a posta szolgáltatásait, nekik azonban nem volt könnyű dolguk. A levelek és postai küldemények egyaránt nehezen jutottak el a városból a tanyákra. "Itt, ha a külterületre küld az ember levelet, napok múltán azzal a postai megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett nem kereste. Hát hogy a csudába keresné, ha nem tudja, hogy lelvele van?"- tette fel a kérdést a valószínűleg saját tapasztalatából ihletet merítő méltatlankodó. A városhatárban a kézbesítés a mezőrendőrök feladata volt, akik nem vették túl komolyam megbízatásukat. Ezen a helyzeten a tanyavilág népesebb részein megnyíló postaügynökségek javítottak. 1911-ban Csemőben, 1926-ban a Budai úton, 1931-ben pedig a Szűcstelepen nyitottak meg úgynevezett fiókhivatalokat az ott élők kezdeményezésére.

Postánk ma már számtalan igény kielégítésér képes. Munkatársai legtöbbször gyors és pontos ügyfélellátással állnak rendelkezésünkre. Az új postaszékház dolgozói talán még el sem tudták képzelni, hogy a hosszú évek során micsoda változásokon és fejlődésen megy keresztűl e központi hivatal.

FirKata