„…nem volt tovább tűrhető, hogy városunk legforgalmasabb utcájában, a piac torkolatában egy istálló dísztelenkedjék…” Ezek az indulatos szavak magától a polgármestertől, Gubody Ferenctől származtak. A régi városháza rozzant melléképületei valóban nem nyújtottak túl impozáns látványt a város közepén. Talán nem is véletlen, hogy a régi épületről nem maradt fenn képi ábrázolás, amely megmutatná számunkra a városhoz nem méltó ütött-kopott épületsort. Az akkor még Vasút utcához (ma Rákóczi út) tartozó épületszárnyban volt egyébként a kapitányi, a mérnöki hivatal, a rendőrszoba és három bolthelyiség is. A fennmaradt csupán írásos emlékek képzeletünkre bízzák az épület képének felidézését. „Hosszú lábasház szegte akkor egyik oldalát a térnek: a városháza. Hűs árkádjai alatt fakó paszomántos kék bekecsű paraszthajdúk ácsorogtak, naphosszat, fehér gombokat köpvén a makrapipa mellől csizmájuk orra elé. Emlékszem: amikor lebontották ezt a szép régi házat, pincéjében sárga csontvázakat találtak. Befogott futóbetyárok lehettek valaha, vagy negyvenkilencben itterekedt cserepárok.”

A régi városházán 1890. október 16-án tartották az utolsó közgyűlést, melynek egyik fontos napirendi pontja Dobos János mérnök nagyvonalú ajánlata volt. Az említett mérnök egy 75 000 forintos alappal szolgált a város által fölállítandó földmíves iskola javára.
Az új városháza építése nyitotta meg a múlt század végi nagy építkezések sorát a városban. Az elkészült tervek emeletes épületre szóltak. Ez az elképzelés nagy visszhangot keltett Cegléden, hiszen a városban akkoriban még csak egy emeletes ház állt.  A Czegléd című újság egy humoros levelezője a következőképpen tolmácsolta a városlakók véleményét: ” Én már el is képzelem, mint akasztja ki fejét az emelt ablakából az adótanácsnok úr, természetesen egy pipaszárral, mert olyan elválhatatlan tőle a pipa, mint az Eiffel-tronytól a villámhárító. Csak a testesebb hivatalnokokat sajnálom, hogy kell nekik vénségükre emeletre mászkálni.”

A pályadíjat a bíráló bizottság döntése alapján Balázs Ernő tervei kapták. A múlt és a jelen gyakran összecseng, szokták mondogatni, nem véletlenül. A városi közgyűlés a szakértői véleményeket módosítva egy helyi építési vállalkozót bízott meg a munkálatokkal. A helyi építési bizottság Márkus Ágoston és Illés Gyula pályázatát ítélte építésre alkalmasnak, de csak a Balázs Ernő-féle elképzelésekkel kiegészítve.

A lebontásra váró régi városházából a katolikus templom mögötti Kiss Gyula-féle házba, illetve a Vasút utcai ezredesi lakásba költözött ki a hivatal. A városi képviselő-testület pedig ideiglenesen a Népkör épületben ülésezett. Az építkezés munkálatai rohamtempóban folytak. Az alapkőletétel 1891. május 10-én volt, augusztusban a „fal-egyen ünnepély”, októberben pedig már a város címere is felkerült a homlokzatra. A látványos építkezés sok nézelődőt vonzott, egy korabeli szemfüles riporter a következő párbeszédet örökítette meg:

 „Az új városháza emeltére csigákkal emelik be a súlyos vasgerendákat.
– Minek az a súlyos, erős gerenda oda? –szólt a szemlélődő Ócsai István bácsi.
 –Hogy a közgyűlési szónoklatok alatt az emeltet le ne szakadjon –felel meg reá hirtelen egy másik városi képviselő.”
Nos, az említett gerenda azóta sem szakadt még le, de talán nem véletlenül erősítették meg olyannyira azt a bizonyos emeletet, hogy városatyáink még ma is nyugodt szívvel szólalhassanak fel alatta.

A városház földszinti bolthelyiségeibe még 1891-ben beköltöztek az első bérlők. Az emeleti nagyteremben az első közgyűlést azonban csak 1893. február 2-án tartották, ahol az első ünnepi határozat a Dobos János felajánlásából létrehozott gimnázium alapításával foglalkozott.

"Ugye lám nem csúnya kis hely lehet.?" olvashatóa a korabeli képeslap üzenetében. És valóban, megérte a sok munka és faradozás, melynek gyümölcsében még ma is gyönyörködhetünk. Egy városvezetés életében kevés stabil pont van. Változnak a vezetők, a képviselők, változik a szemlélet és a hozzáállás. Egy valami állandó csupán, az épület, ahol mindez történik, a városháza.

 FirKata