Egy strand létesítésének elengedhetetlen feltétele a megfelelő vízellátás biztosítása. Ilyen mennyiségű vízellátó rendszerrel az 1890-es évek végéig még nem rendelkezett a város.Cegléd első artézi kútját a ma már Gubody kert néven ismert Népkert mellett fúrták. A kutat 1894-ben Hoffer Lajos vállalkozótárta fela képviselő-testület megbízásából. A 144 méter mélyről feltörő víz mennyisége és minősége is megfelelő volt a strand medencéinek feltöltéséhez. Ezek után már semmi sem akadályozta meg a városi strandfürdő 1895-ben történő megnyitását, mely nem csak városunkban, de még a környező településeken is nagy eseménynek számított.

A Vaskovics Antal által tervezett strand azonnal elnyerte a fürdőző vendégek tetszését, akik a nyitást követően nagy örömmel vették azt birtokukba. Az uszoda ekkor két medencével rendelkezett, melyeket fal választott el egymástól. Az akkori értékrend számára elfogadhatatlan lett volna, hogy a nők és a férfiak közös medencében fürdőzzenek. Ahogy az már lenni szokott, a strand is kapott „ hideget-meleget”. Egy városunkban vendégeskedő tudósító a következőképpen jellemezte fürdőnket; „Megtartván a szemlét, konstatáltam, hogy az uszodát nagyobbra ugyan csinálhatták volna, de kisebbre már nem.” Az uszoda idővel valóban kinőtte magát és egyre zsúfoltabbá vált a meleg nyári nap elől a medencében menedéket keresők számára, de felújítása és kibővítése még hosszú éveket váratott magára.

Végül 1932-ben sikerült biztosítani minden anyagi és nem anyagi feltételt az új fürdő kiépítéséhez. Országos szervezetek és egyéni befektetők járultak hozzá az oly rég várt felújításhoz. A Kádár Antal vezette városi mérnöki iroda elkészítette a terveket, melyek alapján Szabó István építészmérnök 1933-ban hozzákezdett az építkezéshez. Még be sem fejezték a munkálatokat, de júliusban már tömött sorokban vártak bebocsátásra a fürdőzni vágyók. Az új strandfürdő már koedukált medencével várta a vendégeket. Ez az újítás azonban nem nyerte el azonnal mindenki tetszését, és az aggályoskodók felháborodását még az a szabálypont sem enyhítette miszerint a két nem képviselői csak külön oldalról léphetnek a közös medencébe. Mai fejjel talán már megmosolyogjuk ezeket a részleteket, de az akkori idők gátlásossága és a szemérmessége más területeken is megmutatkozott.

Gondoljunk csak az akkori fürdőruha viseletre. Az egyik legkedveltebb kézimunkalap, a Tündérujjak 1935 szeptemberében megjelent számában Mezey Károly kozmetikus-bőrorvos Testkultúra-strandkultúra című cikkében a következőképpen jellemzi az akkori helyzetet; „Hát bizony ez a divat olyan volt, hogy a vízben és a vízparton sem engedett többet láttatni a nő testéből, mint akkor, amikor városi toalettben volt. Lévén bő, matrózgalléros blúza könyökig érő ujjakkal és bő, bokáig érő bugyogója. A merészebb fürdőruhák bugyogója térdig ért, de az ilyent viselő hölgyek fekete harisnyát húztak. És aztán, az évek folyamán, a fürdőruha sorvadásnak indult. Majd a fürdőblúz lett mind merészebb, majd a nadrág. Rájött az ember arra, hogy a nőknek lábszáraik, sőt combjaik vannak. Aztán eltűnt a fürdőruha és jött a trikó. Két éve tudjuk, hogy a nőknek nemcsak lábszáraik és combjaik, hanem derekuk is van, amely valahol nagyon mélyen végződik.” Ekkor már mosolyogva írtak a századelő fürdőruhadivatjáról és öltözködési kultúrájáról. A női divatban 1946-ban bombaként robbant a kétrészes, köldököt is megmutató bikini, s a jó alakú fiatal lányok körében gyorsan terjedt. 1964-ben ismét rendőri fellépéssel igyekeztek gátat vetni a fürdőruha további zsugorodásának az ún. monokininek.

A férfiak sem panaszkodhattak, az ő trikójuk is tovább zsugorodott. Először a felsőrész tűnt el a nadrág szárával együtt, majd maga a nadrágrész kezdett kisebbedni. Az 1950–60-as években hódított a férfiak körében a mai divatba is visszatérő, legendás és sokat vitatott fecske viselet. Az 1960-as évek végén jött divatba a combközépig vagy térdig érő bermudanadrág. A régi klottgatya formáját idéző boxernadrág pedig az 1980-as évektől kedvelt.

Lehet a strand bárhol és viselhetünk ott bármit, a fürdőzés élménye az, ami összeköti a régmúlt időket napjainkkal. „ Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még bambi is kapható.”

FirKata