Bár a gimnáziumban már évek óta folyt a tanítás és a környékbeli településekről is többen jártak Ceglédre tanulni, kollégiumi szállás nem volt még a messzebbről jött diákok számára.

Az internátust a Széchenyi út egykori Deák térnek nevezett szakaszán, az egykor volt gőzmalom előtti területen építették fel. Az intézmény építésének kezdeményezője egy olyan társaság volt, mely a „magyar alföld szellemi előmenetelének előmozdítása” céljából alakult meg. Az említett Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület (AMKE) 1913-ban kötötte meg az új létesítménnyel kapcsolatos együttműködését a város képviselő-testületével. A több pontból álló megállapodás részeként a város kölcsönt vett fel az internátus építési költségeinek megelőlegezésére, az AMKE pedig vállalta, hogy benépesíti, majd fenntartja a létrehozott intézményt.
A Ceglédi Újság ekképpen vélekedett az új létesítményről és alapítóiról: „Mellesleg megemlítvén… célja a fenti kultúregyesületnek, hogy ez az internátus a magyarosítás szolid eszköze legyen.”
Cegléden ugyanis már abban az időben is működött az ún. cserediák program. Rendszeresen érkeztek városunkban magyar nyelvet tanulni szándékozó, többségében német anyanyelvű diákok, akik viszonzásképpen szívesen fogadták városunk diákjait a saját nyelvük megismerésének céljából.  A városunkba érkező külföldi diákokat is az internátusban szállásolták el. Az intézményt 80-100 középiskolás fiú befogadására tervezték.
Az építkezést 1914 májusában Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján kezdték el, és még az év szeptemberében be is költözhetett az első 30 diák. A jól előkészített terveknek azonban a háború szabott gátat. A beköltözésre váró fiatalokat az új épület helyett az ijesztő harctér várta. A nagy számban érkező sérült katonákat helyhiány miatt már nem tudták ellátni a kórházak, ezért az internátust a sérültek ápolására országszerte megnyíló hadikórházak közé sorolták be.  A Vöröskereszt 1914. december 06-tól ide irányította a harctérről érkező sérülteket, s egészen 1917-ig lábadozó betegek foglalták el az épületet.

A háború alatt a miniszteri biztos szabálytalanságokra hivatkozva felfüggesztette az AMKE működését.
Az intézmény történetének újabb fordulata is a háborúhoz köthető. Surányi József, a Pesti Napló volt főszerkesztője félmilliós alapítványt ajánlott fel az Országos gyermekvédő Ligának azzal a céllal, hogy a háborúban elesett fia emlékét megörökítse. A mindössze 20 éves Surányi Károly József huszár önkéntesként az orosz harctéren esett el. A Liga a ceglédi internátust választotta a hadiárvák elhelyezésére, és a nagy összegű adományból az AMKE adósságait is rendezni tudták.

Így lett Cegléd első internátusából az ország első hadiárvaotthona. Az otthon fenntartásáról a Liga gondoskodott, a város pedig vállalta, hogy Surányi József kívánsága szerint az intézet lakói minden évben megkoszorúzzák háborúban elesett fia sírját, akinek emlékét az otthon egy márványtábla, szobor és arckép formájában is őrizte. A nemes adományozónak, Surányi Józsefnek volt azonban még egy kikötése, miszerint az otthon 10 ingyenes ceglédi helyére 5 fiú az izraelita hitközösség ajánlása alapján kerüljön be, további 7 helyre pedig fia elesett bajtársainak árváit vegyék fel.
A hadiárvaotthon emléke túlélte alapítóját és büszkén öregbítette városunk jó hírét.
Az otthonba 1945 után népi kollégisták költöztek, és az akkor Dózsa Györgyről elnevezett egykori internátusban középiskolás diákok laktak egészen 1975-ig. A mára már felújított épületben középiskolások részére mezőgazdasági és egészségügyi oktatás folyik.

FirKata