A Cegléd és környékbeli településeken a szőlő és bortermelés nem számít új keletű foglalkozásnak. Az ágazat alapjait még az 1800-as években fektették le, s ebben nagy szerepet vállalt egy nem mindennapi vállalkozó.

Unghváry László az 1800-as években egy addig szokatlan vállalkozásba kezdett és a Mizsei út mellett bérelt földterületen faiskolát létesített. Ez volt az ország első faiskolája. Úttörőnek lenni azonban nem mindig egyszerű feladat, Unghváry László is sok akadályt kellett leküzdenie. Egy helyi újság így jellemezte a kezdeti nehézségeket: „… Unghváry László szegény ember volt, tudjuk, hogy a faiskolára mennyit költött, amelyben pedig kezdetben vajmi csekély haszna volt…” Az elszánt vállalkozó azonban nem adta fel álmait.

A szakképzett kertész és vincellér a Bedében folytatta tovább munkáját, ami kitartásának köszönhetően hamarosan meghozta gyümölcsét. A faiskolájában nevelt fák az ország több pontjára, de még külföldre is eljutottak. Unghváry a faiskola mellett szőlő és bortermeléssel, valamint kertépítéssel is foglalkozott. Csemői földbirtokosként egyike volt az odavezető vasútvonal kezdeményezőinek és a vasútépítő társaság tagjaként 30 000 korona értékű részvényt jegyzett 1906-ban.

Unghváry László alapelve szerint élte mindennapjait, miszerint a vállalkozásban nem a pénz, hanem az ész a fontos. 1907-ben négy házhelyet vásárolt a Jászberényi (ma Kossuth Ferenc) úton, hogy felépítse városi birodalmát, egyik szárnyban gőzfürdővel, másik szárnyban bérlakásokkal kiegészítve, az épület alatt óriási borospincével. A város közepi gőzfürdőnek ma is sok látogatója lenne, de a nagyszabású terv sajnos nem valósult meg. Elkészült azonban az első borospince 1908-ban, melyet 1912-ben ki is bővítettek. A négy utca által határolt, 77 m hosszú és 7 fülkés pincében 50 000 hl bor fért el. Nem csoda hát, hogy a maga idejében ez volt az ország legnagyobb épített pincéje. A Csemői kisvasút egyik megállója éppen a pincészet előtt állt. A pince borait a vonat vitte tovább, s volt, hogy napi 20 tartályt is megtöltöttek.

Az időközben megalakult pinceszövetkezet tagjai az éves tagdíj fejében itt tárolhatták megtermelt borukat, ezen kívül a szövetkezet segítséget nyújtott az értékesítésben, valamint a megszorult gazdákat is támogatta. Gesztelyi Nagy László a „homok hőseinek” nevezte az alföldi gazdaság megújítóit. Unghváry László emlékét a Magyar Tudományos Akadémia is megörökítette. Az 1921-ben „Unghváry László örökalapítvány” néven létrehozott alapból az a személy részesülhetett, idézem; …” a pártpolitika kizárásával a magyarság ügyének egész területén a legnagyobb szolgálatot tette.”
Az Unghváry család hírnevét még László öccse, József is továbbvitte, aki szintén faiskolája révén vált ismertté.

A Czeglédi Bortermelők Első Pinceszövetkezetét négyszáz kisbirtokos alapította 1909-ben. Az ország többi szövetkezetéhez hasonlóan ők is közösen tárolták és adták el a megtermelt bort.

A termékük sikerét mi sem mutatja jobban, mint, hogy 1 évvel a szövetkezet alapítást követően már saját pincét építettek, holott akkor még semmit sem költöttek hirdetésre. Pincéjüket és irodájukat a mai Jászberényi út és Reggel utca sarkán álló házban rendezték be, ahol 8 000 hl bort helyeztek el. Termékeiket az akkori újságok hirdetési rovatai őrizték meg az utókor számára.

Ezekből a reklámokból jól láthatjuk mennyire mások voltak a hirdetések abban az időben. 1924-ben egy hasonló városi vállalattal a Ceglédi Szőlőbirtokosok Termelő Szövetkezetével egyesültek, két évvel később pedig a Ceglédi Hitelszövetkezet keretében folytatták tovább munkájukat.

FirKata