A település jövőjét meghatározó intézmény létesítése az új városháza első közgyűlésén került napirendre 1893. február 2-án. A határozat alapját Dobos János mérnök 1890-ben tett nagylelkű felajánlása jelentette, akinek 75 000 forintos adománya megalapozta az iskola létesítését.  Gubody Ferenc polgármester évekig tartó kitartó és türelmes küzdelmének eredményeként a közgyűlés végül 1899-ben kimondta a végső szót az ügyben. Az első diákok még ez év szeptemberében beülhettek az iskolapadba. Mivel azonban a gimnáziumnak még nem volt alkalmas épülete, így az első tanévnyitót még a polgári fiúiskolában tartották.

Az építkezés megkezdését újabb indulatos viták előzték meg. Az épület pontos helyének kijelölése hosszadalmas vitába torkollott. A közgyűlés 1900-ban a Széchenyi tér mellett döntött, s a határozatot 1901-ban a minisztérium is jóváhagyta. A leszavazott képviselők azonban mindent megtettek, hogy megnehezítsék a polgármester dolgát. Minden létező hivatalos fórumon fellebbeztek, bevetették a helyi sajtó erejét is, melynek segítségével a helyválasztással kapcsolatos ellenérveiket közvetítették a közvélemény felé. Az ellenzék foggal-körömmel ragaszkodott igazához az utolsó pillanatokig. Már az építkezés pályázatát is kiírták, ők azonban még Wlassics Gyula miniszterhez is elmentek, hogy tőle személyesen kérjék a határozat megváltoztatását. A kérvényezők megdöbbentő indokát, miszerint a Széchenyi tér messze van, a jó humorérzékkel megáldott miniszter azzal hárította, hogy a fiatalságnak kell a testmozgás.

A nagyszabású építkezés terveit Pártos Gyula készítette el, melynek nyomán 1902 júniusában letették az alapkövet, októberben pedig már a bokrétaünnepet is megtartották. A vállalkozás nagyságát az is mutatja, hogy a monarchia minden pontjáról özönlöttek az iparosok ajánlatai. Minden egyes munkára, szállítandó anyagra, berendezésre igen nagy volt a kínálat.
A kiváló ütemben haladó munkálatoknak köszönhetően 1903 szeptemberében a gimnazisták már az új kétemeletes épületben szívhatták magukba a tudást. A középiskola révén Cegléd a környékbeli községek központja lett, nem csak az iskola, hanem az itt tanító tudós pedagógusok révén is. Pais Dezső nyelvész nevét is itt említeném meg, akinek Cegléd helységnév-etimológiáját is köszönhetjük.

Félhivatalos források szerint a közvélemény már a kezdetektől fogva Kossuth gimnáziumként emlegette az iskolát, formálisan azonban csak 1919-ben került be ez a név az intézmény dokumentumaiba.
Az intézmény 1974 és 1980 között jelentős belső átalakításon ment keresztül. Jelenleg a négy évfolyamos gimnáziumi képzés mellett ismét működik nyolcosztályos rendszer is, amelyben 1946-ig az intézmény működött.

Az 1903-ban átadott imponzáns gimnáziumépület előkertjében az elhunyt diákok és tanárok emlékét Orisek Ferenc fafaragó kopjafája őrzi. A második emeleten áll Kossuth Lajos mellszobra, Damkó József alkotásának másolata. A két évvel ezelőtt az eredeti tervek alapján felújított kerítés szintén hozzájárul az iskola régi hírnevéhez.

Az intézmény fénye mit sem kopott a hosszú évek alatt. Az iskolában tanító kiváló tanárok már számos, nemzetünknek hasznos polgárt neveltek ki, és továbbra is várják a tudásra szomjazó kis diákokat. A gimnázium történetét a fenti képeslap stílszerű üzenetével zárom: "Látod ilyen szép nagy gimnázium van Czegléden!"

FirKata