A laktanya területe egy olyan zárt világ volt, amely civil emberek számára csak ritkán engedett betekintést. Polgári személyek csak rövid időre, látogatás céljából juthattak be a laktanya területére. A szovjet hadsereg állomásozása idején a helyi polgárokat több évtizedre teljesen kirekesztették a területről. A Cegléden állomásozó huszárszázad első laktanyája a mai Széchenyi út – Törteli út sarkán álló épület volt. A katonaélet merev, szigorú rendjébe az un. lófuttatások jelentettek némi kikapcsolódást. A vásártéren, illetve a Belsőmajor melletti területen gyakorlatozó huszárok látványa sok érdeklődőt vonzott. Egy XIX. század végi tudósító ekképpen örökítette meg felvonulásukat: „Most, hogy a honvédség itten van, éppen élénk a Vasút utca. Az egyenruha hadat üzen a női szíveknek és vae victis.” A huszárkatonák abban az időben a tűzoltáshoz is értettek. Egészen a városi tűzoltóság megalakulásáig a katonák feladata volt az esetleges tűzesetek megoldása. A huszárság hadügyei a várost nem érintették, ellenben a katonák állomásoztatása több okból is érdekelté tette a város önkormányzatát. Az állam bérleti díjat fizetett a kaszárnya fenntartásáért, ezen kívül a laktanyában élő katonák és lovak ellátása, élelmezése a helyi kereskedők bevételeit növelte.

A megnövekedett század kényelmesebb elhelyezésére szolgáló tágasabb laktanya hosszas huzavona után 1905-re épült fel. Az új laktanya a lakóépületeken kívül több lovardát és istállót tartalmazott, külön istállót tartottak fenn a már beteg és a még csak gyanús lovaknak. A kaszárnyában volt külön patkolóműhely és börtönépület, valamint egy lóúsztató is helyet kapott. Bár a Tóásó Pál által tervezett és kivitelezett épület nem mindenkinek nyerte el tetszését, a kaszárnyát 1905 végén a hadtestparancsnok szemléjét követően átvették. Az ünnepélyes átadás tiszteletére a város megvendégelte a katonákat.

Az első világháború után gazdátlanná és használhatatlanná vált épületegyüttest 1920-ban újították fel. Az elkövetkezendő viharos éveknek köszönhetően a ceglédi kaszárnya szomorú emberi sorsok színterévé vált. A városunkba bevonult szovjet csapatok Magyarország egyik legnagyobb hadifogolytáborát hozták itt létre 1944-ben. Az elfogott és lefegyverzett magyar katonákat ide gyűjtötték össze. A kaszárnyában raboskodó katonák közül sajnos csak keveseknek adatott meg a szabadságot jelentő szabadulás. Legtöbbjükre évekig tartó rabság és munkatábor várt a Szovjetunióban. A lágert 1946-ban számolták fel. Az 1991-es kivonulásukig azonban még a szovjet csapatok legénysége lakta a kaszárnya épületeit.

Az utóbbi tíz évben alapvetően megváltozott ennek a sokat látott területnek a képe, a megmaradt és átalakított épületeknek pedig civil funkciót találtak az üzemeltetők.
 

FirKata