A téli kabátjukat jó érzéssel letevők számára rajzásuk minden kétséget kizáróan a jó idő eljövetelét jelzi, a kerttulajdonosoknak azonban egy újabb alattomos kártevővel kell felvenni a harcot.

A cserebogarak a rovok osztályán belül a sokat mondó nevű ganajtúrók családjába tartoznak. A növényekkel táplálkozó többségében kártékony rovarok egyedfejlődése több évig tart. És, hogy miből lesz a cserebogár?

A cserebogarak a talaj felső rétegében rakják le tojásaikat. Az ezekből kikelő lárva a pajor, a kertek láthatatlan kártevője. Eleinte csak humusszal táplálkozik, majd a növények gyökérzetét rágva haragítja magára a veteményes kertek gondozóit. Ráadásul a tojásból csak három év alatt fejlődik ki a bogár, így a lárva 3 nyáron keresztül károsítja növényeinket.

Az enyhe tél miatt sok kártevő nem pusztult el, így idén is nagy rajzásra számíthatunk, aminek sajnos az ébredő természet látja kárát.

Az óriási étvágyú cserebogár mind pajorként, mind kifejlett állapotában problémát jelent a mező- és erdőgazdaságok számára. 1911-ben egy alkalommal több, mint 20 millió példányt gyűjtöttek össze egy 18 km²-es erdőben. A faj irtásáról a középkor óta vannak feljegyzések, sőt, még cserebogárra írt receptek is fennmaradtak az utókor számára, bár egyedszámuk csökkentésének ez utóbbi formája ma már kevésbé népszerű.

A szezonjuk alatt érdemes este vagy kora reggel lerázni őket a fákról, ilyenkor ugyanis dermedtek, kevésbé kapaszkodnak, és még röpülni sem tudnak.
 

Ugyan valóban nagy károkat okozhat ez az idényszerűen előforduló rovar, bennem mégis kellemes emlékeket ébreszt a kora nyárestéken fejem mellett elzúgó döngicsélésük.
 

 FirKata