Az ember a jó dolgokra mindig szívesen emlékszik vissza. Bár a nyárnak már vége és beköszöntött az ősz, az olimpiai érmek fénye mit sem fakult az eltelt idő alatt. Időrendben a második olimpiai ezüstérmüket megszerző Lőrincz Tamással beszélgettünk.

Az olimpiai döntőd óta több mint két hónap telt el. Tisztázódtak e már benned az érzések, gondolatok, vagy esetleg maradt még benned tüske a londoni döntőt illetően?

Természetesen maradt. Szerintem ez életem végéig maradni is fog. Egy nagyon nagy lehetőség kapujában álltam és úgy éreztem, hogy most nem tud megállítani senki. Az eredményt azonban elég nehéz volt feldolgozni. Volt néhány álmatlan éjszakám, de azt gondolom, hogy egy olimpiai ezüstérem is hatalmas dolog, aminek most már én is tudok örülni.

Az ember minden sikeréből és kudarcából tanul, okul valamit. Mi London tanulsága számodra?

Ezen az olimpián nagyon sok minden a tervek szerint alakult. Nagyon jó formában voltam, jól sikerült a felkészülés és arra az egy napra tényleg csúcsformában voltam. És szerintem ez volt az egyik nagy tanulság, hogy amit az olimpiát megelőző szűk két hónapban csináltunk, azokat jó mélyen elraktároztam és nagyon bízom benne, hogy a továbbiakban sikerül majd ezt kamatoztatnom.

A döntőt még nem néztem vissza egyszer sem. És nem is szeretném még egy darabig. Nagyjából a fejemben van, hogy mik is történtek, de semmit nem csinálnék másképp, hibát nem követtem el.

Öcséd, a szintén birkózó Európa-bajonk bronzérmes Lőrincz Viktor sajnos nem jutott ki a mostani olimpiára, de úgy tudom mindkettőtök nagy álma egy közös olimpián való szereplés. Tudtok e segíteni egymásnak a felkészülésben?

Igen, öcsém a Londoni olimpia előtt egy másfél-két évvel még junior korú volt, ráadásul nem sokkal előtte váltott súlycsoportot is, úgyhogy természetesen szerettük volna, de reális esélyt nem láttunk arra, hogy sikerül „megcsípnie” az olimpiát. Végül én voltam a legjobban meglepve, amikor 2012 év elején az Európa bajnokságon bronzérmet szerzett. Viktor rengeteget fejlődött fél év alatt és megcsillant a remény, hogy akár még sikerülhet is neki a kvalifikáció. Apróságokon ugyan, de végül lecsúszott róla, de úgy gondolom, hogy ez benne olyan túl mély nyomot nem hagyott. Ő még nagyon fiatal és előtte a lehetőség, de már most nagyon szép „skalpokat” sikerült szereznie. Rióban viszont már minden esélye meg lesz.

Mi már rég óta együtt készülünk, egy helyen is edzünk, és most már az edzőnk is ugyanaz. Én úgy gondolom, hogy külön segítségre tőlem már nincs szüksége. Kisebb korában még sokat kellet noszogatnom, de mára már „benőtt a feje lágya” és tudja, hogy mit és miért csinál.

Úgy tudom, nemrégiben vezetőváltás történt a ceglédi birkózó szakosztálynál. Szűcs András helyett Pap Ferenc lett a szakosztály vezetőedzője. Jelent e ez bármiféle változást a felkészülésedre nézve?

Ez minket nem érint. Én 2001 óta Pesten a Mr. Tus Birkózó Iskolában készülök és talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor edzettem itt Cegléden. Nekem Pap Ferenc a vezetőedzőm, aki 13-14 éves koromig tartotta nekem az edzéseket. Persze, én is hallottam ezekről a változásokról, de ezek az én munkámat nem befolyásolják.

Gondolom nem kérdés, hogy ott a helyed Rio-ban. Elkezdődött e már a felkészülés?

Én már elkezdtem néhány hete finoman visszahangolódni. Pihenhettem volna többet is, de tudom, hogy egy hosszabb kihagyás után nagyon nehéz visszajönni, ezért nem is halogattam sokáig a munkát. Ráadásul én ugye járok ki Németországba bundesligázni, amire természetesen készülnöm kell. Tehát ha nem is gőz erővel, de szépen lassan visszarázódom. Rio már itt van a nyakunkon és addig még lesz jó néhány bajnokság, és ráadásul jövőre Budapesten lesz a felnőtt világ bajnokság, ami azt gondolom, hogy egy nagyon fontos esemény lesz számunkra.

Sokan vallják, hogy minden okkal történik. Te mit gondolsz, ha aranyéremmel tértél volna haza Londonból, akkor is ugyanekkora elszántsággal készülnél a következő olimpiára?

Ha legközelebb majd aranyéremmel térek haza az olimpiáról, akkor majd válaszolok erre a kérdésre. Nos, erre elég nehéz válaszolni. Én úgy érzem, hogy ezüstérmesen is elég nagy bennem a lendület és az akaraterő. Persze, kellett egy kis idő, hogy az elég komoly felkészülést kipihenjem, de most már úgy érzem, hogy feltöltődve, és kívánva a kemény edzést estem neki a munkának újra, ami nálam nagy szó, mert egy komolyabb világversenyt követően általában olyan „mozgásundorom” van, ami után tényleg nehéz visszalendülnöm, de most valahogy pozitívabban és jobb kedvvel tértem vissza az edzőterembe.

Az olimpia óta nagyon sokat jössz-mész, közönségtalálkozókra jársz, és különböző felkéréseknek teszel eleget. Te elsősorban sportoló vagy, az olimpia óta mégis kicsit közéleti személy is lettél. Mennyire tudsz azonosulni azzal, hogy az emberek ilyen mértékben kíváncsiak rád?

Érdekes volt mindenképpen, hiszen azért voltam én előtt már Európa bajnok és voltak érmeim, amik szintem valamilyen szintű médiaérdeklődéssel jártak, de az olimpiával ez összehasoníthatatlan. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora figyelmet kapok és hogy a sportágam iránt ekkora lesz az érdeklődés. Legutóbb az Osztrák Magyar határon, egy benzinkúton állítottak meg gratulálni. Nagyon örülök neki, hogy ennyien megbecsülik nem csak az arany, de az ezüstérmeket, bronzérmeket és a pontszerzőket is. Ezek tényleg nagyon jól esnek, nem csak magam, de a sportágam miatt is, ami valljuk meg, nem egy „média érzékeny” sportág. Ezért mindig örülök, és szívesen teszek eleget azon felkéréseknek, amikkel kicsit a birkózást is népszerűsíthetem.

Fontosnak tartod, hogy az újabb generáció az mennyire érdeklődik akár a birkózás, akár bármilyen más sportág iránt?

Mindenképpen, hiszen minden sportágnak az utánpótlás az egyik alapköve, rajtuk múlik a sportág jövője. Nem lehet ugyan mindenkiből olimpiai bajnok, de minél többen vannak, annál nagyobb az esély, hogy sikerül „kitermelni” a következő nemzedékből is a sikereket és az eredményeket. Ezért is tartom nagyon fontosnak a sportág népszerűsítését. Sajnos azt veszem észre, hogy a mai világban a gyerekek már annyira el vannak kényelmesedve, hogy egyre nehezebb őket az edzőterembe csábítani. Ez részben a szülők felelőssége is, hiszen főleg rajtuk múlik, hogy mivel kötik le gyermekeik figyelmét és energiáját. Beültetik őket a tévé, vagy a számítógép elé, vagy esetleg elviszik őekt valahová mozogni. De azt gondolom, hogy egy ilyen sikeres olimpia mindig nagy lökést adhat, hogy ezen változtassunk.

Sportember lévén te sem a magánéleted részleteinek kiteregetésével szereztél meg a népszerűséget, de talán nem titok, hogy a szintén birkózó Szabó Emesével hosszú évek óta alkottok egy párt. Tervezgetitek e már esetleg a közös jövőt, vagy most még mindkettőtök életét és idejét a sport teszi ki?

Tervezgetjük, de ez valóban nem könnyű. az utóbbi néhány hónapban azt sem volt könnyű összeegyeztetni, hogy találkozzunk. Ez egy nehezebb időszak volt, de szeretnénk természetesen tovább lépni. Most úgy néz ki, hogy sikerül majd a közeljövőben összeköltözni.

Azt hallottam újabban lovagolni tanulsz, méghozzá nem is akár kitől, hanem Ungvári Miklóstól. Igaz a hír? Honnan jött ez az ötlet?

Igen, egy nagyon tehetséges edzővel készülök a lovas pályafutásomra, de komolyra fordítva a szót nekem már régen is tetszett a lovaglás, de most adódott rá lehetőség, hogy kipróbáljam. Miklós tanít, de megmondom őszintén, hogy nem vagyok könnyű eset, viszont nagyon élvezem, és úgy érzem, hogy azért fejlődök, de sajnos most erre is egyre kevesebb időm jut. Igazából ezt abszolút hobbi szinten űzöm. Nagyon szeretek horgászni is, de az még időigényesebb dolog, viszont kell az embernek valami elfoglaltság, mert sokszor én is hajlamos vagyok arra, hogy egy-egy nehezebb nap után akár egész nap csak feküdjek, ez viszont egy kis könnyed kikapcsolódás, ami egyben fel is tölti az embert.

Mi a legközelebbi cél? Milyen elfoglaltságaid lesznek a közeljövőben?

A legközelebbi állomás az az Európa-bajnokság lesz tavasszal, amin még nem biztos az indulásom, azt követően pedig a szeptemberi felnőtt világbajnokság Budapesten, amit már nagyon várok. Természetesen közben és addig még lesznek hazai és külföldi megmérettetések is, de talán ezek lesznek a legfontosabbak. Januártól pedig már meg is kezdjük a felkészülést.

fotó: Hartyányi Norbert - keputca.hu