Városlista
2024. május 6, hétfő - Ivett

Hírek

2013. Február 25. 05:00, hétfő | Belföld
Forrás: OrientPress Hírügynökség

Kitört a devizaháború?

Kitört a devizaháború?

Az elmúlt hetekben újra a figyelem középpontjába kerültek a devizaárfolyamok, a témával az elmúlt héten a legfejlettebb ipari országok (G7) és a G20 pénzügyminiszterei és jegybankelnökei is hosszan foglalkoztak –bár természetesen az ülések utáni közlemények meglehetősen semmitmondóak voltak - mondják a CIB Bank elemzői.

Néhány évvel ezelőtt, ha devizamanipulációról hallottunk, automatikusan Kína „ugrott” be. Ma a legtöbb támadást Japán kapja.A globális válság hatodik évébe lépett, és bár az elmúlt évek a permanens válságmenedzselés jegyében teltek, a fejlett gazdaságokban még mindig nagyon lassú a növekedés (vagy éppen recesszió van), a válság előtt és a válság eredményeképpen felépült adóssághegyek sok gazdaságban közép és hosszú távon nem fenntarthatóak, a munkanélküliség pedig krónikusan magas szinten ragadt.A kormányok fő célja a gazdaság élénkítése,de a költségvetési politikai mozgástere a legtöbb országban drasztikusan beszűkült, így a monetáris politikáról várják a gazdaságok talpra állítását. Az árfolyamok direkt vagy indirekt leértékelése azonban a kereskedelmi partnerek helyzetét rontja, így időről-időre fellángol a devizaháború.

Ha devizaháborúról hallunk, először általában a nagy gazdasági világválság juthat eszünkbe: a 30-as években a recesszióra, magas munkanélküliségre több ország devizájának leértékelésével (devizaháború) és protekcionista intézkedések, adminisztratív kereskedelmi korlátozások bevezetésével válaszolt (tarifa háború),ami nagyban hozzájárult a globális kereskedelem összeomlásához, illetve a válság elmélyüléséhez. Ebből az időszakból eredeztethető a „beggar thy neighbour” kifejezés (tedd tönkre a szomszédot), ami arra utal, hogy az egyes országok kereskedelmi partnereik (szomszédaik) kárára próbálnak előnyhöz jutni, illetve megoldani a saját belső problémáikat. A 30-as évek tapasztalata azt mutatta, hogy az ilyen politikának nincsen nyertese, végül mindenki rosszul jár. Később, a Bretton Woods-i rendszer összeomlását követően a világ újra belépett a lebegő árfolyamok rendszerébe, és ennek megfelelően időről-időre kialakultak a világban kisebb-nagyobb devizaháborúk.

A 90-es évek közepétől jelentősen megritkultak,néhány időszakban pedig teljesen eltűntek az árfolyamok mesterséges befolyásolására irányuló devizapiaci intervenciók. (Kína természetesen kivétel, de Japán is agresszívan beavatkozott a devizapiacokon a kétezres évek elején) A közelmúltat vizsgálva a devizaháború kifejezést először 2010-ben a brazil pénzügyminiszter használta, ezt azonban hosszú ideig tartó „csönd” követte. A krízis epicentrumát a fejlett országok (pontosabban az Egyesült Államok) jelentették, a válság innen gyűrűzött át a feltörekvő gazdaságokra. Azokba a gazdaságokba, amelyek a korábbi krízisek eredményeképpen meglehetősen erős állapotban várták a hullámokat. Így az első körös hatások csak áttételesek és mérsékeltek voltak. A fejlett gazdaságok drasztikus gazdasági lassulásával párhuzamosan ekkor még nagyon sok feltörekvő gazdaság egészséges ütemben, sőt több esetben a potenciális feletti ütemben bővült, a fő veszélyt a gazdaság túlfűtötté válása jelentette.Ilyen körülmények között a fejlett gazdaságok agresszív monetáris lazítása jelentős mennyiségű tőkét vonzott a magas növekedésű,stabil és magas hozammal kecsegtető feltörekvő piacokra –ez pedig az árfolyamok felértékelődését vonta maga után. A brazil fizetőeszköz drasztikusan felértékelődött, a jelentős nagyságrendű portfolió tőke beáramlás pénzügyi stabilitási kockázatokat eredményezett, amire a kormány adminisztratív eszközökkel, tőkekorlátozásokkal reagált.

A közelmúltban többek között Brazília, Oroszország és Korea is nemtetszésének adott hangot a fejlett gazdaságok gyakorlatával kapcsolatban, de az elmúlt időszakban az Egyesült Államok, az euró övezet és Japán gazdaságpolitikai vezetői is egyre gyakrabban mutogatnak egymásra, illetve közösen Japánra. A kereskedelmi partnerek relatív pozícióit a felértékeltebb árfolyam mellett az is rontja, hogy a legtöbb fejlett gazdaságban a monetáris expanzió restriktív fiskális politikával párosul –így az importkeresletet két csatornán keresztül is mérséklődik.

A Japánnal szembeni frusztráltság jogosnak tűnik, hiszen tavaly október óta a japán fizetőeszköz az euróval szemben körülbelül 25 százalékkal, a dollárral szemben pedig közel 20 százalékkal értékelődött le. Az új miniszterelnök pedig komoly nyomást gyakorol a jegybankra, hogy még agresszívabb mennyiségi lazító lépésekkel próbálja kihúzni a szigetország gazdaságát a deflációs spirálból. Azok az országok, amelyek devizái felértékelődnek, és ezáltal versenyhátrányt szenvednek el, „beggar thy neighbour” politikák alkalmazásával vádolják a devizáikat akár direkt, akár közvetett módon befolyásoló országokat, és azzal érvelnek, hogy a gyengébb árfolyam nem oldja meg, maximum egy átmeneti ideig elfedi a gazdaságban meglévő strukturális, versenyképességi problémákat.

A fejlett gazdaságok legtöbbjében a GDP jóval a potenciális alatti ütemben bővül, a fiskális politikának rendkívül kicsi a mozgástere az élénkítésre, és az eddigi monetáris lazító lépések sem tudtak növekedési fordulatot okozni. A költségvetési kiigazítás rövidtávon negatívan hat a növekedésre. Ezeket a negatív hatásokat a monetáris politika az alacsonyabb alapkamat és a leértékeltebb árfolyam segítségével képes lehet valamelyest ellensúlyozni: az
olcsóbb hitel a tankönyvek szerint ösztönzi a beruházásokat és a fogyasztást, a gyengébb árfolyam pedig javítja az export versenyképességét.

A fejlett gazdaságokban azonban az (átlagosan) megszorító költségvetési pozíció mellett a monetáris politikai hagyományos eszköztára kimerült (az alapkamatok 0 százalékon, vagy e szinthez nagyon közel állnak). A jegybankok legtöbbje mennyiségi lazító programokkal próbálja élénkíteni a gazdaságot, a piacokra pumpált óriási mennyiségű likviditás azonban a magánszektor mérlegalkalmazkodása miatt nem tud átgyűrűzni a reálgazdaságba; a beruházásokat és a fogyasztást érdemben nem élénkíti.Miután -az EKB kivételével- a mennyiségi lazító programok által a pénzügyi piacokra pumpált pénzmennyiséget nem sterilizálják, az eszközvásárlási programok természetes mellékhatásaként az árfolyam gyengül.

A korábbi devizaháborúkban elsősorban a direkt beavatkozást használták, (Svájc, illetve Japán kivétel:a BoJ 2010 őszén interveniált a jen gyengítése érdekében, majd 2011 tavaszán a G7 közösen avatkozott be a szigetország devizájának piacán) napjainkba a devizák gyengülése elsősorban a mennyiségi lazító programok „mellékhatása”. Pontosan ezzel védekeznek a „gyanúsítottak”. A svájci jegybank volt elnöke néhány héttel korábban a Financial Times-ban publikált cikkében visszautasította az árfolyam manipulálására vonatkozó vádakat, és azzal érvelt, hogy a svájci frank túlértékelt, a túlértékelt árfolyam pedig deflációs és súlyos növekedési kockázatokat jelent. Vagyis az SNB az árfolyamküszöb bevezetésével nem kereskedelmi partnereit akarta „tönkretenni”, kizárólag a svájci gazdaság érdekeit tartja szem előtt, és teljes mértékben mandátumának megfelelően cselekszik.

A múlt heti G20 ülésen szinte az összes fejlett gazdaság jegybankjának elnöke, köztük Ben Bernanke is hasonló érvekkel állt elő. A Fed első embere elismerte, hogy a mennyiségi lazító programok a dollár gyengülésével járnak együtt, de hangsúlyozta: a monetáris expanzió eredményeképpen a gazdaság dinamizálódik, ez pedig középtávon a kereskedelmi partnerekre is kedvezően hat az importkereslet emelkedésén keresztül - vagyis érdemes elviselni a rövid távú negatív hatásokat a középtávon jelentkező előnyökért cserébe. A G20 ülés után kiadott közlemény természetesen egy országot sem vádolt meg devizájának manipulálásával, a megszokott diplomáciai fordulatokkal élve kiállt a mellett,hogy az árfolyamokat a piacoknak kell meghatározni.

Bár abban sincs egyetértés, hogy már a devizaháború közepében vagyunk, vagy csak közelítünk felé, a legizgalmasabb kérdés az, hogy mi lehet a végkifejlet? Az optimista forgatókönyv szerint előbb-utóbb beindul a növekedés a fejlett gazdaságokban, a gazdaság dinamizálódásával párhuzamosan pedig csökken a késztetés a devizaárfolyamok akár direkt, akár indirekt manipulálásra – vagyis a devizaháború nagyobb károk nélkül véget ér.

Ezek érdekelhetnek még

2024. Május 06. 12:44, hétfő | Belföld

Nagy Márton szerint Magyarország képes meghatározó szereplővé válni az űripar területén

Magyarországot gazdasági ökoszisztémája, infrastruktúrája és szellemi tőkéje egyaránt alkalmassá teszi arra, hogy meghatározó szereplővé váljon az űripar területén

2024. Május 06. 07:49, hétfő | Belföld

Vonat elé hajtott egy kamion Baján

Személyvonat elé hajtott egy kamion hétfő reggel Baja térségében, az 55-ös főút 106-os és 107-es kilométere közötti vasúti átjáróban;

2024. Május 05. 06:00, vasárnap | Belföld

Az ötös lottó nyerőszámai és nyereményei

A Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint a 18. héten megtartott ötös lottó és Joker számsorsoláson a következő számokat húzták ki:

2024. Május 04. 06:00, szombat | Belföld

Szijjártó Péter szerint az elmúlt években a magyar külpolitika mindig a jó válaszokat találta meg

Az elmúlt évek súlyos kihívásai során a magyar külpolitika mindig a jó válaszokat találta meg, eközben Brüsszel kudarcot vallott a válságokra történő reagálás során