Milyen volt az utatok? Hogyan hangolódtatok a ceglédi koncertre?

Vidám volt. Zenét hallgattunk és egy kisebb üveg Uniqum-mal hangolódtunk az estére.

Ha már itt tartunk, ilyen jellegű alkoholos italokat részesítesz inkább előnyben?

Nagyon szeretem a jó pálinkákat. Két olyan körzet van az országban, ahol eddig még nem csalódtam a pálinkákban. Az egyik Dombóvár környéke – Baranya megye, a másik pedig Nagykőrös, Cegléd, azaz az Alföld térsége. Elképesztően jó pálinkákat szoktam itt inni. Viszont eleve nem iszom sokat, ha iszom, akkor azt mértékkel teszem, és inkább a minőségi pálinkákat részesítem előnyben. A finom pálinkától még soha semmi bajom nem volt.

Ha jól emlékszem, akkor nem először jártok itt Cegléden. Két évvel ez előtt az akkori Kossuth Toborzó alkalmával léptetek fel nálunk. Milyen emlékekkel tértetek most vissza hozzánk?

Emlékeim szerint nagyon jó hangulatú kis koncert volt. Éppen ezért már vártuk a mostani fellépést is. Eleve szeretjük ezeket a városi rendezvényeket annak ellenére, hogy a Belmondo alapvetően egy ilyen valamiféle rock zenekar, urambocsá undergrounk rock zenekarnak tartott valami, aminek ha nem is fő csapásvonalként, de van néhány olyan száma, amiket az országos kereskedelmi rádiók is játszanak (pl: Lesz, volt, van). Úgy vesszük észre, hogy az utóbbi évben határozottan jól működnek az olyan bulik is, ahol nagyon vegyes a közönség, mint egy ilyen városi rendezvényen is.

Jellemző rátok, illetve a koncertjeitekre, hogy elég közvetlenek vagytok a közönséggel.

Igen, mi zenélés közben mindig a szórakoztatásra törekszünk: „Érezzük együtt jól magunkat, de nem parasztvakítással”. És ez egyaránt igaz egy nagy fesztiválos rendezvényre és egy kisebb városi koncertre is. Nekem meggyőződésem, hogy ez az egyik legfontosabb dolog a színpadi játékban. Én nem szeretem becsapni a közönséget. Nagyon elszomorít az, hogy a szórakoztató ipar - és nem csak itt Magyarországon, hanem a világon bárhol általában - valamiféle közönségáltatásra, és közönségmegvezetésre épül. Nagyon kényelmetlenül érezném magam, ha ilyenben kellene, hogy részt vegyek. Mi közönségnek dolgozunk, és elsősorban az ő elfogadásukra törekszünk. Ez olyan, mint például az ajándékozás, amikor az ember sokszor annak jobban örül, amikor adhat, mint, amikor kap valamit. Ettől függetlenül egy Lamborghini diablo-t bármikor szívesen, szó nélkül elfogadok.

A laskafesztiválra visszatérve kérdezném, hogy ismered e, vagy esetleg kóstoltad e már a ceglédi laskatésztát, és ha igen, akkor melyik a kedvenc laskaételed?

Képzeld el, hogy én ezt slambucként ismertem, meg azt kedvelem is. De csupán néhány nappal ezelőtt derült ki számomra, hogy ez a fesztivál nem a gombáról szól. Azt gondoltam, hogy valamiért itt a környéken sok laskagomba terem. Aztán fel lettem világosítva a laskatésztát illetően, úgyhogy azt tervezzük a zenekarral, hogy még koncert előtt megkóstoljuk a slambucot, illetve bocsánat, laskát, majd leöblítjük egy kis helyi pálinkával.

Visszatérve a zenekarra, gondolom a nyár elég sűrű időszak számotokra. Fesztiválról fesztiválra jártok. Van e olyan fellépés (természetesen a laskafesztiválon kívül), amit már nagyon vártok? Mi lesz az idei nyár legnagyobb dobása?

Külön koncertet nem tudnék kiemelni. Minden fontos fesztiválon játszunk, azt hiszem, talán a Hegyalja az egyetlen, ahol idén nem leszünk jelen. A most jubiláló Volt Fesztiválon és Sziget Fesztiválon is fellépünk. Ezekre készülünk, ezek speciális műsorok lesznek. Ezen kívül lesz még Magyar Dal napja. Készülünk egy új klippel, a „Gyereknek maradni” című dalunkhoz, ahol a tervek szerint majd gyerekeket alakítunk. Azt még nem tudom, hogy hogyan meg milyen story szerint, de mindenképpen érdekes lesz.

A mi még nagy dobás, hogy készülünk egy angol nyelvű albummal, ami egy best of album lesz. És éppen Ceglédre jövet találtuk ki, hogy legyen a címe Tribute to Belmondo, amit angolul és magyarul is tervezünk megjelentetni.

Van egy olyan titkos dolog is, ami még nem biztos. Felkértek bennünket egy nagyon megtisztelő és nagy nyilvánosságú dologra, hogy írjunk egy dalt valamilyen célra. És 14-15 felkért zenekarból hárman vagyunk még versenyben, de erről ennél konkrétabban nem mondanék még.
Hosszabb távú dolog, tervezünk egy nagyobb szabású színpadi mű létrehozását is, amire szintén kaptunk felkérést. Úgyhogy van mit tenni.

A koncerteken túl jut e majd idő egy kis kikapcsolódásra, pihenésre?

Minden előadó, aki fellépni jár, az természetesen elég sokat van távol. Na, most az, hogy a jelentős fesztiválokon részt vesz a Belmondo zenekar az azért nem jelent havi 30 napos elfoglaltságot, de a zenekar maga az jelent. Az, hogy hetente van egy-két koncert így nyáron a fontosabb fesztiválokon az oké, meg az belefér, de hogy nekünk ugye nem csak ez a dolgunk, hanem mindig van valami aktualitás. A zenekarhoz kapcsolódóan, a fellépések kapcsán és azokon túl valóban rengeteg a teendő, főleg a nyári koncertszezonok idejében, de hat törik, ha szakad, minden nyáron szakítok 1-2 hetet arra, hogy közösen elmenjek a családommal valahová, ami nem fontos, hogy külföld legyen. Például szívesen járok le a Körösre vagy a Tiszára pecázni, nagy horgász vagyok.

És sikeres horgásznak tartod magad?

Igen, olyannyira, hogy nem csak kifogom, de meg is sütöm a halat. Nem is olyan rég, a nagyfiammal Szegeden, a szülővárosomban voltunk, ahol természetesen halászlét ettünk, és a fiam azt mondta, hogy nagyon finom, de olyan finom halászlét még sehol sem evett, amit én készítek. Nekem ez nagy elismerés volt.

Akkor a konyha világa nem áll messze tőled.

Igen, nagyon szeretek főzni. Számomra a főzés ugyanolyan alkotó munka, ugyan olyan önkifejező tevékenység, mint teszem azt egy klipkészítés, vagy éppen a zeneírás, szövegírás.

A családra visszatérve engem nagyon érdekelne, hogy nem rég született negyedik gyermeked Zsigmond érkezését követően immár négygyermekes apukaként hogyan tudod összeegyeztetni a zenekari frontember és családapa szerepét?

Nekem az egész életem ilyen volt. Már az első befutó zenekarom, a Nyers első albumának megjelenésekor két gyermekem volt. Úgyhogy ilyen értelemben van rutinom. Azt vettem észre, különösen a harmadik gyermektől, hogy ők szeretnek egymással foglalkozni. Egy idő után már rájuk is lehet és rájuk is kell már bízni feladatokat. Egy egészséges családban van ilyenfajta munkamegosztás. Ettől függetlenül egész életemben küzdöttem, nagyon sok más kollegámhoz hasonlóan azzal a problémával, hogy a családom azt gondolja, hogy nekem az egész életem szórakozás. Hiszen emberek szórakoznak, mi csináljuk a bulit és ebből az következik számukra, hogy ez nekünk is csak buli. Kevesen gondolnak bele abba, hogy ez, mennyi munkával és felelősség is jár. A művészi munka sokszor nagyon kemény fizikai és lelki teher tud lenni. Úgyhogy nehéz mindezt összeegyeztetni.

A zenekarra visszatérve, a tavaly megjelent legutóbbi albumotok címadó slágere a „Mikor” (amit már a ceglédi közönség is nagyon vár) elég hamar „célba talált” a közönség felé, olyannyira, hogy még az album megjelenése előtt beszavazták a rádióhallgatók „az utóbbi 10 év legjobb 15 zeneszáma” közé. Számítottatok ekkora sikerre?

Abszolút nem. A „Mikor”-nak a bámulatos sikere számomra, vagy számunkra volt a legnagyobb meglepetés. Egyrészt azért is vagyunk büszkék erre a rádióhallgatós dologra, mert mi erről a versenyről csak utólag értesültünk. Ez több 10 vagy 100 ezer szavazatot jelent rádióhallgatók részéről, és ami még különösen érdekes, hogy ebbe külföldi és magyar dalok egyaránt szerepelnek. Az első 15 dalba bekerülni úgy, hogy a rádióhallgatók azt gondolják, hogy a nemzetközi és a hazai dalokat egybevéve az utóbbi 10 év legjobb 15 dalába beletartozik egy olyan dalunk, ami akkor még meg sem jelent lemezen, ez nagyon nagy elismerés volt számunkra. Még a mai napig érkeznek üzenetek a dallal kapcsolatban, hogy az mennyire kifejező, és mennyire sokan éreznek hasonlóan, és ennek örülünk, hogy sikerült valami univerzálist eltalálni az emberi lélekkel kapcsolatban.

A másik dolog, ami érdekes ezzel a dallal kapcsolatban, az az, hogy ez nem is Belmondo dalnak készült. Ez így, ebben a formában, ahogy lemezre került, illetve, ahogy a rádiók elkezdték játszani, ezt egy éjszaka leforgása alatt írtam meg és vettem föl az akkori, és mostani szerelmemnek, aki azóta már a feleségem, valamint a negyedik gyermekem édesanyja. Szóval ez egy személyes dalnak készült még tavalyelőtt nyáron, és mikor 1-2 közeli barátom és a zenekar meghallgatta, azt mondták, hogy érdemes lenne elküldeni ide-oda. Több hónapos unszolásra végül elküldtem az MR2 Petőfi Rádiónak, akinek a zenei főszerkesztője már másnap felhívott, hogy olyannyira tetszik neki ez a dal, hogy ezt elkezdik sugározni a rádióba. Ezt követően 2-3 héten belül már országosan is sláger lett. Még tavaly nyáron forgattunk hozzá egy klipet, ami azóta már több 100 ezres nézettségű. A dal sikere kapcsán aztán rengeteg felkérést kaptunk a Magyar Rádió Szimfonikusaitól elkezdve a Jazzy Rádióig és ennek hatására végül annyi anyag gyűlt össze, hogy indokolttá vált, hogy 2011-ben is kiadjunk egy lemezt, és ez lett a Mikor.

A szimfonikusokra visszatérve terveztek még hasonló együttműködést velük?

Nekem ez mindig is nagy álmom volt, de azért ez nem egyszerű és nem olcsó mulatság. Kaptunk olyan fülest, olyan értesítést, hogy a jövőben is számítanak ránk és természetesen nagyon szeretnénk még velük dolgozni.

Még egy zenei különlegesség, legalább is számomra különlegesség. Úgy tudom az idei év elején egy új taggal bővült a zenekar, Fekete János „Jammal” személyében, aki az ország egyik legjobb beatboxere. Honnan jött az ötlet, és mennyiben „fűszerezi” ő meg a zenekar hangzását?

Az ötlet az két irányból jött. Én két vagy három évvel ezelőtt láttam először a Jammal-t fellépni egy workshop-on, és annyira lenyűgözött, hogy arra gondoltam, hogy ezzel az emberrel mindenképpen akarok még a későbbiekben együttműködni. Majd mikor felvetődött az ötlet, hogy a tavalyi albumunk bemutató koncertjére kellene valami érdekesség, akkor a zongoristánk, aki együtt jár zeneiskolába a Jammal-al felvetette, hogy mi lenne, ha elhívnánk őt, mindattól függetlenül, hogy tudta volna, hogy én őt már kinéztem. Szóval csináltunk egy egyetlen alkalmasnak tervezett műsort, ami annyira sikeres lett, annyira bevált és színesebbé, érdekesebbé tette a koncertet, hogy úgy gondoltuk, hogy tartósítjuk ezt az együttműködést és Jammal már rendes zenekari taggá vált.

Az angol nyelvű albumra visszatérve, miért tartottátok fontosnak, hogy legyen egy ilyen is?

Már évek óta jön ilyen irányú felkérés felénk. Ugye én kint éltem 15 évvel ezelőtt Los Angeles-ben egy évet és sok máig élő kapcsolatom van odakint. Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam odaint, és olyan komoly zenész kollegákkal és szervezőkkel találkoztam, akiknek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. És az egyik közülük rendszeresen érdeklődik az angol albumunk iránt. Önmagában mindez persze kevés lett volna, de ezzel párhuzamosan bejött egy szintén ilyen irányú angliai igény is. És azt gondoltuk, hogy ha már így van, és úgy is akartunk ősszel egy best of albumot csinálni, akkor ez kiváló alkalom lehet egy ilyen megjelenésre. Úgyhogy majd meglátjuk. Nagyon hiú reményeim nincsenek, tudom, hogy külföldön, különösen az angolszász popzene piacán csak akkor van bármilyen esélye az embernek, ha odaköltözik, mert ezt messziről képtelenség nem csak promotálni, szervezni, de koordinálni is. A külföldi sikerhez, befutáshoz elengedhetetlen a napi szintű, személyes kapcsolattartás.

Ma ugye a Zoltánok ünnepelnek és ebben ugye te is érintett vagy. Terveztek valami ünneplést a koncertet követően?

Igen, nagyon nagy a kísértés a Zoltán nap kapcsán is, másrészt ugye ma van Szent Iván éjjele, és azt mondják, hogy ilyenkor szerelemből bármit el lehet követni úgy, hogy azt később nem kérheti rajtad számon senki.

Szeretnél e még valamit üzenni a rajongóknak, a közönségnek?

Igen, azt, hogy senki ne guggoljon le sarkantyúval a csizmáján, mert megszúrja a seggét!

A hasznos tanács után, megköszönve a beszélgetést, útjára engedtük Zolit. Azt, hogy a fiúkat megérintette e Szent Iván éjjelének varázsa, az már nem derül ki, de mindenesetre nem csak ők, de közönségük is jól érezte magát szombat esti koncertjükön.