Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és áldozataira emlékeztek tegnap, a november 4-i nemzeti gyásznapon a Református Templomkertben található Szabadság fája emlékműnél.

A megjelenteket dr. Csáky András polgármester köszöntötte. Mint mondta: 64 évvel ezelőtt már elhagyták Ceglédet azok az orosz tankok, amelyek Budapest felé robogva vérbe tiporták a magyar szabadságharcot. Hozzátette: még voltak, akik reménykedtek, de az idő sajnos azokat igazolta, akik azt mondták: elbukott a forradalom. "A forradalom leverését követően a magyar történelem egyik legvéresebb diktatúrája következett be. Máig se tudjuk pontosan, hogy hány áldozata volt a megtorlásnak. Százak estek el a forradalom alatt, százakat akasztottak fel és amiről soha nem beszélünk, családok tízezrei mentek tönkre, nagyon sokan lettek öngyilkosak, tört derékba a jövőjük. 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a rabságból szabadulni tudjunk. Hisz a ki nem mondott igazság az tulajdonképpen a rabságot jelenti, és ezen keresztül próbálták a nemzet gerincét megroppantani." - fogalmazott a város első embere. - "31 évvel ezelőtt viszont már itt állhattunk és a gyertyákat meggyújthattuk. Cegléd népe összefogott és elsők között az országban emléket állított ’56 hőseinek. Nem engedhetjük, hogy feledésbe merüljön az az áldozat, amit a hősök hoztak értünk. Az hogy mi hogy sáfárkodunk vele, azt majd a jövő fogja megítélni."

Történelmi visszatekintést Kovács Zoltán történelemtanár, a Ceglédi SZC Közgazdasági és Informatikai Technikum igazgatóhelyettese mondott. "Az október 23-ai városi megemlékezésen Rácz János történész annak az összefüggésrendszerét vázolta fel, hogy milyen nemzetközi és hazai okai és előzményei voltak az 1956-os forradalomnak, hogy mi adott reményt a fiataloknak arra, hogy kezükbe vehetik saját és az ország sorsának alakítását. A forradalom győzelme után néhány napig úgy tűnt, hogy Magyarországon stabilizálódhat egy többpártrendszerű demokrácia. Hogy bár a szovjet táboron belül, de valósággá válhat a függetlenség régi álma. Mi, akik 64 évvel az események után itt emlékezünk, tisztában vagyunk vele, hogy ezeket a törekvéseket néhány nappal később szovjet lánctalpak tiporták el. De miért került erre sor? Hiszen napokig úgy tűnt, hogy Hruscsov és a szovjet pártvezetés elfogadja a magyarországi változásokat." - kezdte beszédét a szónok. Kovács Zoltán elmondta: a több napos hezitálás után végül október 31-én pecsételődött meg Magyarország sorsa. A döntésben, hogy a forradalmat fegyveres erőkkel leverik, több tényező is szerepet játszott.

"Egyrészt október végén kibontakozott a szuezi válság, ami jóval nagyobb súllyal jelent meg a nemzetközi politikában, mint a magyar ügy. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió figyelme is arra irányult, hogy ne legyen a szuezi konfliktusból atomháború és fennmaradjon az erőegyensúly. Az angolok és franciák pedig nem kérhették számon hitelesen a Szovjetuniót, hogy miért avatkozik be Magyarországon, miközben ők éppen beavatkoznak Egyiptomban. A szavak szintjén az USA elítélte a magyarországi szovjet beavatkozást, de titkos üzenetben Eisenhower elnök jelezte Hruscsovnak, hogy továbbra is érvényben levőnek tekinti a jaltai világrendet. Ezzel meg akarta nyugtatni a szovjet fele, hogy nem kell tartaniuk attól, hogy az USA csapatokat küldene Magyarországra, tehát nyugodtan tehetnek engedményeket. Ugyanakkor ezt már bátorításnak is felfoghatták, hogy csináljanak nyugodtan amit akarnak, az Egyesült Államok akkor sem fog beavatkozni. Aggasztották a szovjet felet a magyarországi hírek is. Hiszen embereik folyamatosan jelen voltak az országban és időnként eltúlzott jelentéseket küldtek Moszkvába a kommunisták üldözéséről, lincselésekről és valószínűleg a döntés idején már eljutott a szovjet vezetéshez a Köztársaság téri pártháznál történtek híre is. A döntést meghozó vezetőségi ülés jegyzőkönyveiből viszont az derül ki, hogy nem a magyarországi események alakulása volt a meghatározó, sokkal inkább a birodalmi presztízs féltése, és a szovjet vezetés egységének megőrzése adhatta meg a döntő lökést a forradalom eltiprásához.

Hozzátette: a Szovjetunió egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy gyengeséget mutasson, hiszen ha Magyarországot elengedik, az láncreakciót indíthat el a táboron belül. Másrészt a hidegháborús logika szerint a gyengeséget a másik fél ki tudja használni. "Ugyanakkor Hruscsov pártvezetői pozíciója nem volt megkérdőjelezhetetlen. Attól tarthatott, ha gyengeséget mutat, a keményvonalas vezetők szembe fordulnak vele és eltávolítják a hatalomból. Ahogy 1957-ben ténylegesen kísérletet is tettek erre. Miután a döntés megszületett, Hruscsov megszerezte a többi kommunista országnak a támogatását a beavatkozáshoz, már nem befolyásolta őket a magyar politikában. Így tehát teljesen egyértelmű, hogy nem azért verték le a forradalmat, mert kiléptünk a Varsói szerződésből, vagy mert többpárti kormány alakult. Hogy a Szovjetunió örökségét sok szempontból magára vállaló Oroszország hogyan ítéli meg az eseményeket, azt jól mutatja, hogy 1956-os katonai akciójuk előtt is tiszteleg a fegyveres erők idén átadott katedrálisa."

"Könnyű olyan szavakat kimondani, hogy leverték a forradalmat, de ezek az összefüggések hús vér emberek halálán keresztül valósultak meg, Ezek az emberek valakinek a fiai, lányai, szülei vagy nagyszülei voltak, akik nem történelemkönyvek lábjegyzetei szerettek volna lenni, hanem csak arra vártak, hogy egy igazabb és jobb élet jusson nekik osztályrészül. Ezek az emberek alkották a társadalom szövetét, amelyet a megtorlás szanaszét tépett. Olyan sebeket ejtettek rajta, amelyek a mai napig sem hegedtek be. A szabadságharcban meghalt ezrek, meghurcolt tízezrek és elmenekült százezrek emléke ma is velünk él." - fogalmazott Kovács Zoltán.

Az eseményen nagytiszteletű Hánka Levente református lelkipásztor tartott kegyeleti megemlékezést, ami után mécseseket gyújtottak 1956 hőseiért, áldozataiért.

Forrás: cegled.hu
Fotó: Kisfaludi István