A fecskék mellett már az első gólya is megérkezett a városunkba, aki utazásának fáradalmait a Pesti út végén található fészekben piheni ki. A fehér gólyák és a füsti fecskék is Afrika leg délibb területein vészelik át a hideg téli hónapokat. Ez légvonalban 9000 kilométer, a gólyák viszont a tengereket kikerülve kerülőútvonalon teszik meg ezt a fárasztó és veszélyekkel teli utat.
A madárvédők szerint elsőként azok a vándormadarak érkeznek meg, amelyek nem repültek el Afrikába, hanem egy közelebbi térségben töltötték a telet.

Az idei év első gólyája már februárban megérkezett Magyarországra. Évek óta a Veszprém megyei Tüskevárra érkeznek elsőként a tavasz előfutárai, lehetséges azonban, hogy ez a példány el sem repül Afrikába. A Magyar Madártani Egyesület munkatársai szerint valószínű, hogy a madár Európában telel. Az elmúlt három-öt évben több gólya is áttelelt már Magyarországon.

A fehér gólya (Ciconia ciconia) térségünk jellegzetes fokozottan védett fészkelő madara, de élőhelyei sajnos továbbra is csökkennek. Az egykoron a táplálkozó területei melletti erdőkben, facsoportokban fészkelő fehér gólya a tanyák kéményének, istállótetőinek jellegzetes fészkelője lett, majd a települési elektromos hálózat kiépülése után a villanyoszlopok váltak legfontosabb fészkelő helyeivé. Ez utóbbi fészekhely azonban igencsak veszélyes a nagytestű madarak számára. A testsúlyuk alatt leszakadt vékony vezetékek számos esetben okozták már végzetes áramütést. Ugyan léteznek már „gólyabiztos” villanyoszlopok, de még mindig viszonylag sok madár pusztul el hasonló okok miatt.

A „gólyahelyzet” kis hazánkban sem mondható éppen rózsásnak. Ötven-hatvan évvel ezelőtt még 15-16 ezer gólyapár fészkelt nálunk. Ez a szám mára már harmadára csökkent, mindösszesen 5500 körüli lakott gólyafészek található Magyarországon. A hazai madarászok már több évben megszervezték a gólyafészkek számlálását. Az így összegyűlt adatok sokat segítenek abban, hogy pontosabban megismerjük ezeket a madarakat, ill. megtudjuk, mit kell tennünk védelmük érdekében.

A fehér gólyát a hozzá kapcsolódó mondások, legfőképpen a gyermekáldással kapcsolatos hiedelmek tették a termékenység, boldogság, és hűség szimbólumává. Külső jellegzetességei, mint a fekete-fehér tollazat, hosszú pirosas-narancssárgás csőre, hosszú vékony lábai jól megkülönbeztetik más madaraktól. A gólyák neme külsőre nem különböztethető meg, legfeljebb csak annyira, hogy a hímek általában valamivel nagyobbak párjaiknál.

És, hogy a gólyák miért állnak fél lábon?

A fél lábon állás gyakori jelenség a madárvilágban, különösen a gázló madarak figyelhető meg. Oly rendíthetetlenül állnak olykor egy lábon, hogy az embernek az az érzése támad, hogy órákig képesek lennének fél lábon álldogálni. Pedig nem, ha kitartóak vagyunk, azt is megfigyelhetjük, hogy időnként váltogatják lábukat. A kutatók szerint a fél lábon állás egyik oka minden bizonnyal a pihenés: tömegét egyik lábáról a másikra helyezve az állat elkerülheti bizonyos izmok elfáradását. Másrészt azzal, hogy a madár egyik lábát visszahúzza törzse mellé, és szárnya alá rejti, képes hőháztartását szabályozni.

A határtalan emberi kíváncsiságot kielégítve ma már az ország 9 pontján található bekamerázott gólyafészkek segítségével nyomon követhetjük népszerű vándormadaraink mindennapjait is. Bár az egyre népszerűbb „gólya valóságshowk” szereplői nem rázzák meg a médiavilágot, azonban némely, a televízió főműsor idejében sugárzott műsoránál mindenképpen érdekesebb programot nyújtanak.

Cegléden ugyan eddig még csak egy példányt láttunk, de reméljük hamarosan több tása is visszatér fészkébe, hogy jellegzetes kelepelésük hangjával törjék meg a város megszokott zaját.

FirKata