Ötezernél többen lelték halálukat 1944 novemberétől 1945 végéig a Kárpát-medence legnagyobb szovjet fogolytáborában, amelynek helyét civil kezdeményezésre, közadakozásból állított emléktábla jelzi – mondta Bognár Zalán történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense vasárnap Cegléden.

Az emléktábla-avatáson a történész felidézte: Magyarország mai területén több mint félszáz fogolytábor működött szovjet, illetve kisebb számban bolgár és román őrizet alatt 1944 és 1945 folyamán, amelyekben mintegy 600 ezer honfitársunk – 30 százalékuk civilként – sínylődött és mintegy 70 ezren lelték halálukat.

Hangsúlyozta: az Országgyűlés idén májusban minősítette november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. Eddig azonban róluk – néhány kivételtől eltekintve – semmiféle adat nem volt hozzáférhető és e borzalmas életkörülményű helyekről a Cegléden vasárnap felavatottal együtt is mindössze öt emléktábla vagy emlékmű tanúskodik. Az utódok szégyenére, általában a helybeliek sem tudnak ezekről a táborokról – tette hozzá.

Emlékeztetett: a Honvédelmi Minisztérium egyik 1946-os jelentésében az olvasható: 1945 májusában a ceglédi lágerben 130 ezren tartózkodtak. A Kárpát-medence legnagyobb szovjet fogolytáborának számító létesítményben 1944 novemberétől 1945 végéig mintegy 200 ezer katona és civil töltött el hosszabb-rövidebb időt.

A tábor túlzsúfoltsága, a gyenge és egyoldalú táplálkozás és a mostoha higiénés körülmények következtében a legyengült szervezetű emberek közül több mint ötezren lelték halálukat itt, főként járványokká terebélyesedő tífuszban és vérhasban, valamint alultápláltság miatti végelgyengülésben.

A város vasúti csomóponti helyzetéből adódóan a komplexum nemcsak gyűjtő-, hanem tranzitszerepet is betöltött. Két, egymáshoz közeli „telephelyén”: a huszár és a páncélos laktanya területén mintegy 40-40 ezer foglyot őriztek egyszerre. Erről tanúskodik az a több ezer tégla-felirat, illetve rajz is, melyeket a foglyok és katonák – köztük Mádi Szabó Gábor színművész – készítettek.

E jelek történelmünk egy fontos epizódjának egyedülálló emlékei, melyek nem csupán megóvásra, de akár világörökségi címre is érdemesek volnának – vélekedett a történész, kiemelve: “akár legyőzött katonaként jogosan, akár polgári lakosként jogtalanul vetették őket fogságba, áldozatok voltak, akiknek kijár a tisztelet és az emlékezés”.

Az emléktáblát Jójárt György helyi gyermekgyógyász kezdeményezésére, közadakozásból állították Cegléden a hajdani huszárlaktanya területén.

fotó: Kisfaludi István