1877-ben kért és kapott először ceglédi ember fényképészeti tevékenységre feljogosító iparengedélyt. A kérelmező, Hain János eredeti foglalkozása adótiszt (végrehajtó) volt, ám a jövedelme ebben az évben a fényképezésből származott. Az I. kerület 103. számú házat jegyeztette be telephelyként; ezt a számot ma is láthatja a városban az, aki felnéz a Budapest Bank Rákóczi úti homlokzatára.

Hain János csak az első fecske volt; az viszont külön tanulmányt érdemelne, hogy Cegléden a következő évtizedekben miért lett sikeres üzlet (szabadidős tevékenység, művészeti műfaj, iparág) a fényképészet… A régi, fényképezkedni vágyó városlakók ugyanis válogathattak a műtermek és fényképészek között. A 19. században Anton Petritz, Szmrecsányi Miklós, Száger Mária műterme, a 20. században pedig a „Zoltán” fényirda, Radványi Sándor, Czeglédy Sándor és Kaczúr Pál tartozott a keresett fényképészek közé. Külön fejezetet jelent(ett) a városban a női fotográfusok tevékenysége: Conradt Vilma, Szombathy Mária, Hegedűs Olga a múlt század első felében tartozott a jó és nagy tudású fotográfusok közé.

Nagy múltja van a ceglédi amatőr fényképészeknek is. Közülük Csulyok Béla aljárásbíró volt az első, még a 20. század elején élt műkedvelő, akinek két felvétele is megmaradt a Kossuth Múzeum gyűjteményében. Ezek a város egy-egy jellegzetes részletét ábrázolják. A fényképezés közösség teremtő erő is volt. A ceglédi iparosok (pl. Hanga László, Tury László, Pesti Antal) a második világháború előtti években sajátították el a fotográfia tudományát, úgy, hogy a hasznos tapasztalatok egy részét egymástól vették át.

A fotókiállítások rendezése is nagy múltra tekint vissza Cegléden. Tudomásunk szerint 1932-ben tartották a legelső megnyitót, melynek szervezői és részt vevői szintén amatőrök voltak. A fényképészet egyébként gyakori téma volt a régi újságokban, bár akkoriban inkább a hivatásos mesterek szerepeltek a hírekben. Pontosabban a hirdetéseik kerültek be a lapokba és néha egész meglepő reklámokkal csalogatták a leendő vevőket. „Vannak, kik ezreket költenek világkörüli kéjutazásokra, ma ingyen utazhatna mindenki” – állította például Mózer Aladár a Czegléd című lapban. „Ugyanis aki nálam 12 db visit-fényképet rendel, annak összeköttetéseim folytán egy utazási sorsjegyet adok ingyen. Nyeremény esetén tulajdonosát a sorsjegy tetszés szerinti irányú, világkörüli, kényelmes, minden költség nélküli kéjutazásra jogosítja…” – fejeződik be az 1903-ban kelt hirdetés, amit a mai olvasó számára is ismerős ígéretet tartalmaz, bár a „kéjutazás” napjainkban már egészen mást jelent, mint a 20. század elején…

Augusztus 29-én nemcsak Cegléden, hanem az egész országban kiállításokkal emlékeznek meg a Magyar Fotográfia Napjáról. Százhatvannégy évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon láthatta a közönség először nyilvánosan „Vállas Antal Daguerre-féle mutatványát” Magyarországon. Az eredetileg „számtudománnyal” (matematikával) foglalkozó Vállas akkor készített két felvétele sajnos, régen elveszett. A fotográfia azonban halhatatlan és biztosak lehetünk benne, hogy kései utódainknak is lesz majd ünnepelni ezen a napon.

A Kossuth Múzeumban 2014. augusztus 30-án délelőtt 11 órai kezdettel tartjuk a Magyar Fotográfia Napja központi rendezvényét. Ebben az időpontban nyitjuk meg a „Ceglédi hangulatok” című fotópályázatra érkezett képekből rendezett kiállítást is.

Reznák Erzsébet