Október 2-án a közgázos csapattal részt vettünk a Demokráciajátékon, ahol megtapasztalhattuk, hogy milyen parlamenti képviselőnek lenni egy képzeletbeli pártban. Ezelőtt még nem hallottam a programról, és a játék kezdetéig nem is tudtam, mire számíthatok. Kicsit tartottam attól, hogy mi vár rám a játék ideje alatt, de visszagondolva felesleges volt minden félelmem.

A játék tulajdonképpen már október 2.-a előtt elkezdődött, mivel minden pártnak törvénymódosító javaslatokat kellett alkotnia. A javaslatok megírásában és a törvénnyel kapcsolatos álláspontunk kialakításában nagy segítségünkre voltak felkészítő tanáraink, Dr. Tarkó Ilona tanárnő és Kovács Zoltán tanár úr, akikhez bármikor segítségért fordulhattunk. „Pártunk” mind a húsz tagja aktívan részt vett a munkában, a javaslatok kidolgozásában. Az új törvényjavaslat a fiatalok alkoholfogyasztási szokásairól szólt. Úgy gondolom, a téma nagyon aktuális, és több figyelmet kellene erre fordítani.

Csütörtök reggel mindenki izgatottan szállt fel a vonatra, és szinte egész úton a javaslatok mellett vagy ellen szóló érvekről beszélgettünk. Fontos volt, hogy jó érveink legyenek, mivel a különböző bizottságokban a törvénymódosító javaslatokat vitattuk meg a többi párttal, és tudnunk kellett azok szükségességéről vagy feleslegességéről beszélni, és ésszerű érvekkel alátámasztani álláspontunkat. Továbbá az előre meghatározott terv szerint ki kellett alakítanunk, hogy melyik pártot támogatjuk, és melyiket nem. A játékban részt vevő négy párt a Téli Menedék Fórum, az Ősz-ülők Társasága, a Tavaszi Megújulás Szövetség és a mi pártunk: a Jövő Nyárért Egyesülés volt. Mindegyik párt előre meghatározott tulajdonságokkal rendelkezett. Például a mi pártunk számára fontos volt, hogy mindenki környezettudatos legyen, és egészséges életmódot folytasson, bázisunk pedig főleg a vidéki fiatalokból állt. Ennek alapján írtuk meg a törvénymódosító javaslatot is, mivel kapcsolódnia kellett a pártprofilunkhoz.

Ahogy megérkeztünk a parlamentbe, a kísérőink már vártak minket. Az ellenőrzések után elfoglaltuk helyünket a felsőházi ülésteremben. A játék kis csúszással kezdődött az Ősz-ülők Társasága késése miatt. A megnyitó után egy plenáris ülésen vettünk részt, ahol a vezérszónokok (a miénk Galambos Edit volt) ismertették pártjuk álláspontját a beadott törvényjavaslattal kapcsolatban. Az ülésen az egyik jegyző a mi pártunkból került ki. Ahhoz képest, hogy Kollár Zoltán is először vett részt a játékon, nagyon ügyesen végezte a feladatát. Úgy gondolom, az elnök kicsit felkészületlen és figyelmetlen volt, de a nap végére ő is belejött. Már a vezérszónoki kör után kibontakozott egyfajta vita a Téli Menedék Fórum és a Tavaszi Megújulás Szövetség két tagja között az egyik javaslat kapcsán. A Téli Menedék Fórum olyan javaslatot adott be, amibe nagyon könnyen bele lehetett kötni a megvalósítási nehézségek miatt. Ezt használta ki a Tavaszi Megújulás Szövetség egyik tagja, és a másik két párt néhány tagja egy-egy mondat erejéig.

A plenáris ülés után a bizottsági ülések következtek, ahol minden pártból öt fő vett részt. Négy bizottságban (igazságügyi, népjóléti, gazdasági, kulturális) kellett részletes vitát folytatnunk a törvénymódosító javaslatokról, és szavaznunk kellett, hogy melyikeket vigyük tovább a törvényalkotási bizottság elé. A Gazdasági Bizottság elnökét a mi frakciónk adta Veres Viktória személyében. Én a kulturális bizottság tagja voltam, ahol folytatódott a vita, amit a plenáris ülésen elkezdtek. Sajnos egyik párt sem tudta meggyőzni a másikat. A mi bizottságunk csak egy javaslatot tárgyalt. Miután lezárták a javaslatról szóló vitát, és a szavazás is véget ért, egy bizottsági képviselőt jelöltünk ki, aki elmondta az álláspontunkat, és néhány érvet idézett az ülésről a törvényalkotási bizottságban. Kijelöltük a kisebbségi vélemény előadóját is, aki azok közül került ki, akik nem értettek egyet az adott javaslattal.

Ezután frakcióülések voltak, ahol Tamasi Boglárka frakcióvezető irányításával arról beszéltünk, hogy mire jutottak az egyes bizottságok és hogy a későbbiekben melyik párt javaslatait érdemes támogatni. Miután döntést hoztunk, egy 45 perces szünet következett. A szünet alatt megebédeltünk a Vadászteremben.

Az ebéd után a törvényalkotási bizottság ülése következett, aminek én is a tagja voltam. Itt a korábban megtárgyalt módosító javaslatokról szavaztunk, miután a kiválasztott képviselők előadták az egyes bizottságok álláspontjait (a gazdaságiét például Széll Viktor). Itt derült ki, hogy az egyik javaslatunk bekerült a végleges törvényjavaslatba, míg a másikat egy komoly vita után leszavazták. Ahogy az előző bizottságokban, itt is kijelöltünk egy szónokot, aki elmondta, hogy mely módosító indítványok kerültek be a törvényjavaslatba és melyek nem. Amíg mi az ülésen voltunk, a többieknek alternatív előadást és vetélkedőt tartottak a felsőházi ülésteremben, vagy ha ezen nem kívántak részt venni, a mi ülésünkre is bejöhettek nézőnek.

A bizottsági ülést követően következett az utolsó plenáris ülés, ahol a módosított törvényjavaslatot vitattuk meg, és az egész törvényről szavaztunk, miután a kijelölt szónok elmondta, hogy mi történt a törvényalkotási bizottságban. Ez az ülés nagyon hamar véget ért, mivel senki sem kívánt hozzászólni a megalkotott törvényhez, így áttértünk a szavazásra, ahol elfogadtuk a törvény egészét.

A nap legutolsó programja a sajtótájékoztató volt, ahol minden pártból két szóvivő beszélt az aznapi teljesítményükről és érzéseikről az új törvénnyel kapcsolatban. Voltak olyan pártok, amelyek elég felkészületlenül álltak ki a közönség elé, és az újságírók (valójában médiaszakos hallgatók) is könnyen felül tudtak rajtuk kerekedni a kérdéseikkel. Azonban Horváth Regina és Bádenszki Paszkál jól felkészültek, és nagyon ügyesen megválaszolták a kapott kérdéseket, nem egyszer derültséget is keltve a teremben.

Végül visszamentünk a felsőházi ülésterembe, ahol egy kérdőívet töltöttünk ki a játékkal kapcsolatban. Ebben a kérdőívben értékelni kellett a programot, és le kellett írnunk, hogy éreztük magunkat, esetleg mit változtatnánk a játékon.

Összességében nagyon tetszett a játék, és jól éreztem magam a nap folyamán. Úgy gondolom, hogy teljesen hiteles volt, és megtapasztalhattuk, milyen nehéz feladat képviselőnek lenni, ill. komoly döntéseket hozni. Remélem, jövőre is eljutunk erre az igazán izgalmas játékra!

Szénási Anikó, 12. a