Az időjárás miatt a Kossuth Művelődési Központ színháztermében csendültek fel a Ceglédi Fúvószenekar dallamai, emellett ’48-as kézműves foglalkozással is várták az érdeklődőket.

Az ünnepi műsor kezdéseként a Nemzeti dalt Beregszászi Zoltán, a Patkós Irma Művészeti Iskola (PIMI) tanulója adta elő. Ünnepi beszédet Földi László országgyűlési képviselő mondott. Ahogy arról korábban beszámoltunk, hagyományosan a március 15-i ünnepségen adják át a Gubody Ferenc-díjat. Ebben az évben Kovács József, nyugalmazott városi főkertész kapta a rangos elismerést. Ezt követően a közönség megtekinthette az Unghváry László Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola, valamint a PIMI műsorát. Az ünnepség zárásaként megkoszorúzták a Kossuth szobrot és a Kossuth erkélyt; az önkormányzat, pártok, intézmények, egyházak és egyéb szervezetek képviseletében.

Földi László országgyűlési képviselő ünnepi beszéde:

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Cegléd emlékező polgárai!

Kedves barátaim!

A történelem utolért bennünket.

78 évig azt hittük, hogy világégés pernyéje többé már nem kormozhatja be Isten gyönyörű égboltját. Bő egy éve még azt hittük, Európában soha nem lesz többé háború.

Vajon mit fogunk hinni holnap...?

Bizonytalan időket élünk, de számomra, a keresztény, demokrata politikus számára három biztos pont mindig volt és mindig lesz.

Keresztényként azt mondom: az igazi hit maga a béke.

Demokrataként azt mondom: a béke az egyetlen emberhez méltó létezési forma.

Politikusként azt mondom: a háború a politika kudarca.

Kereszténydemokrata politikusként - és apaként, nagyapaként, pedagógusként - tehát 175 évvel az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc után, egy globális pusztulással fenyegető konfliktus árnyékában egyetlen üzenetem van, egyetlen üzenetem lehet: békét akarunk!

Mert mit akartak a 48-as hősök? Mit akartak a márciusi ifjak, akiktől időben távolodunk, de akikhez lélekben évről évre közeledünk?

Nem forradalmat akartak. Nem háborút akartak. Bizony nem.

A márciusi ifjak békét és fejlődést akartak.

A békéhez azonban szabadság kell. Rabságba taszított embernek nincs szabadsága. Rabságba taszított nemzetnek nincs függetlensége. Szabadság és függetlenség nélkül nincs béke. Béke nélkül pedig nincs fejlődés.

Matematikai bizonyosságú történelmi egyenlet ez!

De mi az egyenlet helyes megoldása?

Oliver Cromwell angol államférfi megadta erre a választ. Így hangzott: "Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport."

A márciusi ifjak is tudták a megoldást. Tudták, hogy ha fejlődést akarnak, ahhoz szabadságra és függetlenségre van szükség. "Hol szabadság van, ott van a haza" - írta Petőfi Sándor.

A szabadságot és a függetlenséget pedig nem adják ingyen. Azért küzdeni kell. Azért harcolni kell.

Ezt teszik most az ukránok is az orosz agresszorral szemben. Elismerjük a harcuk jogosságát. Támogatjuk a harcukat pénzzel és befogadjuk a menekültjeiket. Az Európai Unió és a NATO tagjaként kiállunk mellettük ott, ahol kell, és ahol a magyar érdekek sérelme nélkül lehetséges.

Az orosz-ukrán harc azonban nem a mi szabadságharcunk. Nekünk ebből a háborúból ki kell maradnunk. Éppen elégszer álltunk rossz oldalra.

Háborúban pedig nincs jó oldal. Egy háborúban mindenki vesztes. Tudjuk, mert voltunk vesztesek éppen elégszer.

Megtanultuk, hogy a történelmet a győztesek írják. De az ő igazságuk csak emberi igazság. A magasabb rendű, isteni igazság az, hogy egy háborúnak nincsenek győztesei.

Egy kompromisszumos békének viszont csak győztesei vannak.

1848-ban is a saját harcunkat vívtuk meg. Dicsőséges harc volt ez. Megroppantott egy birodalmat. Megünnepeljük ma.

Katonai értelemben ugyan elbukott, de olyan változásokat indított el, amelyeknek semmilyen terror nem volt képes az útját állni.

Kis idő elteltével kompromisszumos béke követte: a Kiegyezés, amely Magyarország történelmének leglátványosabb fejlődését eredményezte.

Ez hiányzik ma a világpolitikából. A kiegyezés szándéka.

A nyugati világ háborús lázban ég. Először csak sisakokat és golyóálló mellényeket szállítottak. Most már rakétákról és vadászrepülőkről beszélnek. Hetekre vagy napokra vagyunk attól, hogy valaki katonákat is küldeni akarjon.

Európában ma csak a Vatikán és Magyarország beszél a békéről. A többiek nem szárazon tartják a puskaport, hanem tüzet csiholnak rá. Történelmi felelőtlenség! Ember elleni vétek. Isten elleni bűn.

Igen, kell az ukrán nép szabadságharca! Az ukránok honvédő háborút vívnak, amelyben magyar emberek is az életüket adják egy olyan hazáért, amelybe a trianoni békediktátum kényszerítette őket.

Egy olyan hazáért, amely szisztematikusan megfosztja őket a jogaitól, és másodrendű állampolgárkánt küldi őket a mészárszékre. És mennek. Önként is. Hősies véráldozat ez. Fejet hajtunk előtte.

De a harcot minél hamarabb békének kell követnie. És ahhoz - miképpen 1849 után 1867-ben - kiegyezés kell. Mert a háború semmit sem ad, de mindent elvesz!

Kedves barátaim!

Mi a dolgunk nekünk itt, Magyarországon, 175 évvel a magyar forradalom, és bő egy évvel az orosz-ukrán háború kitörése után?

Ugyanazt kell tennünk, mint a márciusi ifjaknak. Újra és újra meg kell küzdenünk a szabadságunkért.

A birodalmak ugyanis ma is léteznek. Pénzt és fáradtságot nem kímélve ma is azon dolgoznak, hogy hozzájuk hű embereket juttassanak kormányra.

Azonban ami az ő szabadságuk, az a magyaroknak kényszer. Mert a birodalmak ma is meg akarják mondani, hogy kikkel éljünk együtt, hogyan neveljük a gyermekeinket, kivel és hogyan üzleteljünk és rá akarnak szorítani bennünket, hogy lépjünk háborúba az ő érdekeik szerint.

Ma is vannak Metternichek, Windischgrätz-ek és Haynau-k, akik szívesen látnák a magyarokat kiterítve. De mi nem hagyjuk magunkat.

Mert nekünk nem csak "térkép e táj". Ez a mi hazánk, ez a mi életünk. Nekünk nincs másik, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk fel soha.

A birodalmi törekvéseknek itthon mindig is voltak lelkes támogatói, akik azt vallották, hogy ha átengedjük az irányítást egy birodalomnak, az Magyarországnak is prosperitást fog eredményezni.

Korszaktól függően voltak, akik a Német-római Császárságban, az Oszmán Birodalomban, a Habsburg Monarchiában, a Harmadik Birodalomban vagy a Szovjetunióban pillantották meg Magyarország számára a lehetőséget.

Ma is vannak, akik azt vallják: alá kell vetnünk magunkat a birodalmi parancsoknak. Át kell adnunk az irányítást távoli központoknak, azt remélve, hogy azok jól döntenek helyettünk.

A történelmi tapasztalat viszont nem ez. A magyar érdek csak akkor tud érvényesülni, ha a döntéseinket önállóan, külső kényszer nélkül tudjuk meghozni, hiszen csak saját magunknak vagyunk mi a legfontosabbak.

A küzdelem ma is erről szól. A magyar érdek az, hogy saját sorsunkról mi magunk döntsünk.

Mi pedig tudjuk a Bethlen-kormány legnagyobb formátumú tagjától, Klebelsberg Kuno kultuszminisztertől, hogy "A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá."

Ez a nagyszerű ember azt az elvet képviselte, hogy a trianoni diktátum által megcsonkított, kifosztott és lefegyverzett országban a kultusztárca egyben honvédelmi tárca is - a magyar kultúra és nemzet fennmaradásának és megújhodásának záloga.

Ő mondta, hogy "A magyar a katasztrófák nemzete s hogy ennek ellenére mégis életben maradt, ez főképpen megújhodási képességének volt köszönhető."

Ezért küzdünk mi, békepárti magyar kereszténydemokraták 2023-ban is. Méltók akarunk lennie a 48-as hősök emlékéhez, hogy példaként szolgáljunk unokáinknak.

Mert az unokáink egyszer meg fogják kérdezni tőlünk: "nagyapa, nagymama, te miért harcoltál? A békéért vagy a háborúért?"

A 48-as vértanúk áldozatvállalása csak akkor nem hiábavaló, ha nyugodt lelkiismerettel azt válaszolhatjuk majd nekik: mi a békéért harcoltunk.

Azért, hogy minden magyar - határon innen és túl - szabad levegőt szívhasson.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Hosszú távon egyetlen közösség nem maradhat fenn, amely nem szabad és önálló.

A birodalmi státusz ugyan jár átmeneti előnyökkel, de végső soron gyarmati létbe süllyeszti a népet, elsorvasztva annak nyelvét, hagyományait, kultúráját, vagyis egész identitását.

A 19. század elejétől a magyarok legműveltebbjei németül beszéltek és németül éltek. Életmódjukat, fogyasztási szokásaikat, ruházkodásukat, modorukat és kommunikációjukat Bécsből importált minták alakították.

Elég arra gondolnunk, hogy a magyar nyelv csak 1844-ben lett hivatalos nyelv Hazánkban. Ez az a magyar nyelv. amelyet Ukrajnában még most, 2023-ban sem lehet szabadon használni.

A nemzeti érzés parazsa azonban 1848-ban ott izzott a felszín alatt, és az elégedetlenség egész Európán keresztül fújó szele gyorsan lángra lobbantotta.

Néhány nap alatt egy egész nemzet ébredt rá, hogy ez így nem mehet tovább. Magyarország vagy önálló és szabad ország lesz - vagy nem lesz.

Nyilvánvaló, hogy a forradalmárok és a reformkori politikusok is megosztottak voltak abban, hogy a végső célhoz milyen úton kell eljutni, például a függetlenség kivívása után hogyan kell együttműködni a császárral.

Voltak köztük köztársaságpártiak és királypártiak, ahogyan ezt Kossuth és Széchenyi legendás szembenállásának irodalmából jól ismerjük.

De éppen ez a két nagyszerű államférfi a bizonyítéka annak, hogy ha nagy baj van, akkor két magyar igenis tud arra koncentrálni, ami összeköti őket, ahelyett, ami szétválasztja.

Ők felül tudtak emelkedni a származásuk, a neveltetésük, a kapcsolatrendszerük, tehát az értékeik és érdekeik táplálta előítéleteken, és maguk helyett egy nagyobb jót: az országot, a nemzetet építették.

Nagy tanulság ez a mai kor embere számára, aki divatos önzéssel csak saját magát sztárolja. 1848 egyik legnagyobb érdeme, hogy tömegek voltak képesek lemondani a személyes érvényesülésükről - sokan az életükről is - azért, hogy másoknak jobb legyen.

A forradalmak és szabadságharcok ugyanis valójában sohasem azoknak az életét teszik jobbá, akik kirobbantják és megvívják azokat.

A forradalmak és szabadságharcok súlyos áldozatokkal járnak, és ha van is termésük, azt csak a kései nemzedékek aratják le.

EZÉRT döntse el mindenki MOST, hogy ő háborúpárti vagy békepárti. Mert ez a döntés a gyermekeink, az unokáink jövőjéről szól.

Ezért nekünk ma két követelésünk van! Egyformán fontosak. Egyenértékűek.

Ukrajna legyen békés, szabad és független!

Magyarország maradjon békés, szabad és független!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Fotó: Kisfaludi István