A valaha volt „Vörös Ökörhöz” nevű fogadó épületében helyet foglaló kórházba 1872-ben kerültek az első betegek. A város szegényházával egy udvarban lévő gyógyító központ állapota az akkori viszonyokhoz mérten is nem kevés kívánnivalót hagyott maga után. Az intézmény újdonsült igazgatója, dr. Zsivkovics Aladár 1910-ben így nyilatkozott az ottani állapotokról; „Az ágy kevés, az épület rozoga, szűk, a berendezés primitív. Ami szinte a képtelenséggel határos, nincs a kórházban műterem.” (szerk.: vagyis műtő) Nos, a kórház a város méretéhez képest, valóban kicsi volt, mindösszesen 23 ággyal rendelkezett, s ezzel az ágyszámmal kellett kiszolgálni a betegeket. Ezek után az sem csoda, hogy több beteg még szükség esetén sem vonult be a kórházba.

Az új közkórházra még hosszú éveket kellett várnia a városnak, mire 1929-ben megkezdték az építkezéseket. A városi kórházon kívül még két nyilvános jellegű egészségügyi intézmény létezett Cegléden. Az egyik az 1896-ben megnyitott járványkórház, a másik pedig az 1925-ben megnyílt "B. Molnár Erzsébet szülészeti klinika" volt - ez a Szülőotthon 1970-ig, az új ceglédi kórház átadásáig működött. E két intézmény 1932-ben integrálódott a városi kórházba. Az új betegellátási intézmény a központtól távol, a Törteli úton, az egykori katonai gyengélkedő helyén épült fel. Az első betegek 1930. március 27-én érkeztek meg az új épület falai közé.

Az egyik helyi újság a következőképpen írta le az akkor látottakat; „a betegszobák a volt gyengélkedő ház földszintjét és kitoldott emeletét foglalják el, külön épület várja az elmebetegeket és a fertőző betegeket. Külön épület a gazdasági rész, konyhák, mosogatókonyhák, szárítók, központi fűtő berendezés.” Az új kórházban már sebészet, belgyógyászat, röntgen és laboratórium is működött. A kórház igazgatója dr. Dobos Ferenc lett, rajta kívül egy főorvos, egy alorvos, egy gondnok, egy házfelügyelő, 6 ápoló és a kiszolgáló személyzet igyekezett a betegek számára minél könnyebbé és kényelmesebbé tenni a kórházban eltöltött napokat.

Az intézmény ünnepélyes megnyitóján részt vett Vass József, az akkori népjóléti és munkaügyi miniszter, akinek a beruházás megvalósulásáért tett fáradozásait a város vezetése az ünnepségen átadott díszpolgári oklevéllel hálálta meg.
A képviselőtestület a kórház névadójának szokatlan módon az ország akkori kormányzóját, Horthy Miklóst választották. A képviselők ezzel a gesztussal Horthy Miklós kormányzásának 10. évfordulóját kívánták emlékezetessé tenni. A ceglédi kórház így kapta meg a Horthy Miklós Közkórháza nevet.
1970-ben újabb korszerűsítést végeztek az épületkomplexuson, de a főbejárattól jobbra megmaradtak a régi, bár átalakított épületek, melyek a mostani kórház sem nélkülözhet.

A II. világháborút követően a Ceglédi Kórház tovább bővült újabb pavilonokkal és szakmai osztályokkal (Fül-orr-gégészet, Csecsemő és gyermekosztály). 1957-ben a Ceglédi Kórház már 250 ággyal rendelkezett. 1965-ben hagyták jóvá az új Ceglédi Kórház program tervét, 1966-ban megkezdődött az építés, amely három évig tartott.
Az új 7 emeletes kórházépületben 476 ágyat helyeztek el, majd 1974-ben és 1975-ben újabb pavilonok kerültek megépítésre a 274 elmegyógyászati ágy befogadására. Az ún. "régi kórház" épületében 1975-ben fejeződött be a Traumatológiai osztály kialakítása és bővítése. A kórház 1984-ben vette fel Toldy Ferenc nevét.

Az 1970-es, 80-as években dinamikusan nőtt a kórház ágyszáma, újabb szakmák és osztályok kerültek kialakításra, s az intézményt mai napig folyamatosan fejlesztik, hogy minél inkább a betegek és a benne dogozok szolgálatában állhasson.