„Szüleim vallásossága nem állt külsőségekből, életfelfogásuk igen komoly volt. Istentiszteletnek tekintették még a legfárasztóbb munkájukat is. Bennünk, gyermekekben is kétségtelenné tudták tenni azt a meggyőződésüket, hogy otthonunkban velünk együtt lakik Isten. … Én egész életemről vallom, hogy az szüntelenül Isten irányítása alatt állott.” Péter Zoltán lelkész szavai után Kiskun Géza ismertette röviden a megjelent hívek előtt Ordas Lajos élettörténetét, melyben fontos szerepet játszott az egyházi iskolák védelmezése. „Arasszal méri a mérföldeket és a múló pillanatok gyűszűjével az idők végtelen folyamát az, aki csak a ma feltételeiből kiindulva gondolja azt, hogy a felekezeti iskolák mellőzhetők vagy megszüntethetők.” – vallotta a püspök.



1931. és 1941. között a ceglédi evangélikus egyházközség lelkésze volt. A ceglédi születésű Raffai Sándor püspök szentelte fel. Az idősebb testvérek a mai napig emlékeznek rá és munkásságára.

1945. szeptember 27-i püspöki beiktatása után az egyház autonómiájához és jogrendjéhez való következetes ragaszkodásának eredményeként a 33 év de iure püspöki szolgálati idejéből mindössze öt évet tölthetett aktív püspökként. A börtönéveket rehabilitáció, majd internálás követte. Életének utolsó 20 évében némaságra volt ítélve. 1978. augusztus 14-én halt meg, 1990-ben az állam, 1995-ben az egyház rehabilitálta.