Kerékpárral közlekedni jó. Sportolni még jobb. Az ember a vérkeringését, az állóképességét oly mértékben tudja javítani, hogy emellett a hétköznapok megpróbáltatásai sokkal könnyedebben elviselhetőek. (A kerékpározáson kívül a futás még az ilyen sport.) Erre neveljük gyermekeinket, utódainkat is.
De hol is sportoljon a kerékpáros? Különösen egy országúti kerékpárral? Országúton?! Igen. - És már számíthatsz is a büntetésre.....

A konkrét eset (hasonló történet olimpikonunk, Benkó Barbarával) velem történt, tegnap.

Sima hétköznapi edzőkörről jöttem haza. Ez Cegléd-Ceglédbercel-Albertirsa-Tápiószentmárton-Albertirsa-Ceglédbercel-Cegléd kört jelent. 65km, 2 óra. Ezt az edzést heti 3-4x teszem meg, készülve a hétvégi nagyobb edzésekre, amikor a Mátrába (Kékestető), vagy a Dobogó-kőre megyek többedmagammal oda-vissza. Ezek már hosszabb, keményebb, 200km feletti edzések.

Természetesen mivel országúti versenykerékpárral megyünk, ezért országúton tekerünk.

Az országúti sportág több, mint 120 éves múltra tekint vissza, a kerékpározás alfája és omegája.

Vissza a tegnapi esethez, Budai úttól egyedül jöttem haza, egy ASE egyesületi taggal jöttem, de ő visszafordult még Bercel után. A Budai úti vasúti átjáron átérve ráhajtottam a (még) jó minőségű kerékpárútra. Az út tavaly készült el, ami nagyon jóra és szépre sikerült (bár kicsit keskeny). Erre több, mint 10 éve vártunk és végre megépült 2011 őszén.

Ezúton is köszönjük ismét a Ceglédi Többcélú Kistérségi Társulásnak.

A kerékpárút tehát alig több, mint fél éves. A keresztutak a hobbikertekről viszont nincsenek aszfaltozva, így az arról jövő autósok sajnos felhordták a kereszteződésekre a sódert, törmeléket.

Ez az út széléről felhordott kavicsos törmelék Ceglédre beérve (ahogy elfogy a kerékpárút és kerékpársávvá alakul) még jobban tetten érhető. Sajnos itt már annyira rossz a helyzet, hogy kerékpárral szinte járhatatlan az út. Nemhogy országúti kerékpárral, aminek a legvékonyabb a kereke mind közül. Ha mégis ráhajtanál a defekt garantált.

Az utat tehát takarítani kell, vigyázva a minőségének megtartására. (Ez ügyben folyamatban is van az illetékesek megkeresése.)

Addig is sajnos a kerékpárútról beljebb kell húzódni. Ezt tettem én is tegnap (ahogy már jó ideje kénytelen vagyok), vesztemre. A szembejövő közlekedési rendőr az úton megfordult, majd utánam hajtott és megálított.

Az igazoltatás oka: nem a számomra kijelölt helyen közlekedtem. Az is meg lett említve, hogy csengő és küllőprizma nem volt a kerékpáron. Sajnos a küllőprizmát a csengőt és a prizmákat az ilyen kerékpárokra nem lehet felszerelni. A rendőrnek elmondtam, hogy miért is kényszerülünk az úton tekerni (edzés közben!!!). A két rendőr közül a fiatalabb meg is értette az érvelésemet, hiszen látta, hogy az út valóban egy ilyen versenykerékpárral most tényleg közlekedhetetlen. Már ment is volna tovább, de az idősebb volt az erősebb.... És ezt prezentálta is.

Feljelentést tett ellenem, mivel közlekedési szabálysértést követtem el.

Engedje meg a kedves olvasó, hogy legyek egy kicsit cinikus: az egészséges életünk része az edzés. Mi az országúti kerékpársportot választottuk. Természetesen megfelelő ruházatban minél több fényvisszaverő anyagokkal (még a cipőn is van!!!), sisakkal. Évente 12-15ezer km-t tekerünk. Mindezt hol együtt 4-5-6an, hol egyedül, ki hogy ér rá a munka mellett. Ez idő alatt közlekedési balesetet egyikőnk sem okozott. Szürkület előtt mindig hazaérünk. Tehát nem mi vagyunk, akik részegen tántorogva éjszaka kacsáznak az úton hazafele a biciklivel..... Nem mi vagyunk, akik versenyt rendeznek a belvárosban a tuningolt autóikkal.

Sokszor nekünk kell figyelni az autósok helyett is. De ezzel semmi gondunk sincs, akkor sem, mikor Budapesten áttekerve 38km-t teszünk meg a városon át, Magyarország legforgalmasabb városában. Rugalmas, gyors közlekedők vagyunk.

Mindemellett hétköznap is kerékpárral közlekedünk, melyek már városi kerékpárok, felszerelve minden kiegészítővel, amit a kresz előír (1976-ban megírt rendelet szerint).

Mi ebből a tanulság? Melyiket válasszuk:

- minden alkalommal szorongással indulunk el edzésre,

- lemondunk a sportról.

szerző: Árva Mihály