Egy lelkes kerékpáros mindig szereti feszegetni teljesítménye határait, sőt átlépni azt. Van aki az ellenállást növeli, van aki a sebességet és van aki a távolságot.

Egy átlagos kerékpáros edzés 1-3 óráig tart. Ilyenkor az ember a bemelegítő szakasz után vagy a dombokon csinál intervall-edzést, vagy a lószokat (megindulásokat) gyakorolja, esetleg különböző technikákat tökéletesít, eközben az idő pörög. A levezető szakasszal egy-egy ilyen edzés még ha hosszabbra nyúlik, akkor sem több 3 óránál.

Az ennél hosszabb, állóképességi edzéseknél akár 6-8 órát is a nyeregben kell lenni. Itt nem a nagy sebességen, a nagy erőbedobáson van a hangsúly, hanem, hogy az ember minden porcikája szokja a hosszú órák fáradalmait. Azért ha az ember közben figyel magára, itt is lehet a techikán csiszolni, például a hajtást, az áttételeketet lehet jobban megismerni. A kerékpáros ilyenkor szinte eggyé válik a kerékpárjával, már-már ösztönösen teszi a berögzött mozdulatokat.

Egy ilyen hosszabb edzés alkalmával a szervezet teljesen kiürül, az izmok legyengülnek, mégis a regenerálódás után megnövekszik a versenyző állóképessége (és az ülőképessége).

Na de hogy 24 órát tekerjen valaki, az már egy teljesen más dimenzió. Természetsen ilyen ultraversenyek vannak, de ahhoz, hogy edzésként teljesítse ember ezt az időtartamot, még nagyobb belső motivációra van szükség, mint versenykörülmények között.

Egy ilyen 24 órás edzés került megszervezésre Monor és környékén.

Az ultratáv szervezőjét, Sáska Zoltánt kérdeztük a részletekről.

- Először is gratulálunk neked és a többi teljesítőnek.

Köszönöm szépen.

- Először is mondj pár szót magadról azoknak, akik még nem ismernek.

24 éves vagyok. 2006-ban ütött meg a guta elsőnek, mikor életemben először elhatároztam, hogy kerékpározok egyet, csak úgy, minden cél nélkül. Kinéztem egy remek útvonalat. Nyáregyháza-Csévharaszt-Monor-Gomba-Bénye-Káva-Pilis-Nyáregyháza. Egy szakadt acél montival ugyan, de teljesítettem. Egyből beleszerettem abba az érzésbe, hogy kétrekéken elindulsz és megérkezel valahova. Érdekes, hogy ez az első túra útvonala lett később a Gomba kör :)

2008 júniusában vettem részt a Velencekerülés 10szer nevezetű eseményen, ahol a Gruppetto országúti csapat vonatára rácsatlakozva szerettem bele az országúti kerékpározásba. Csodáltam, hogy milyen sebességgel tudnak haladni. Két héten belül meg is vásároltam az első országúti kerékpáromat, és azóta nincs megállás. A Gruppetto-s társasággal az elmúlt 4 év során rengeteg élményt szereztem, rengeteg közös kilométert teljesítettünk együtt.

2010-ben került képbe a 24 órás kerékpározás témaköre. Alapos felkészülés után 2010 szeptemberében vettem részt a csehországi Saratice-ben megrendezésre kerülő 24 órás eseményen, szóló kategórában, ahol 2. helyre sikerült beérnem, 614 km-t teljesítve. (Első helyezett akkor a 650 km-t teljesítő, valamennyire profi háttérrel rendelkező Standa Prokeš lett.)

A kerékpározás számomra egy életstílus. Tavalyi évben 19 000 km-t teljesítettem. Ha minden jól alakul ez idén is meg fog történni.

Versenyeken nem túl gyakran veszek részt. Téli szezonban végigcsináltam az ASE kerékpáregyesület segítségével a CX sorozatot, valamint az év eleji időfutamokon, illetve a Tihany kupán vettem részt.

- TEKEREDZÉS A GOMBA-KÖRÖN. Ez tulajdonképpen egy edzés vagy verseny volt? Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen mega-kerékpározást abszolváljatok?

Ez természetesen edzés volt.2 évvel ezelőtt, 2010-ben volt az első ilyen kis körözés ezen a körön. Akkor csak 12 kört teljesítettem. A Saratice-i 24 órás versenyre készültem, és ez egy jó felkészülési edzésnek bizonyult.

2011-ben mindent a Saratice-i versenyre tettem fel, de sajnos elmaradt.

Szőnyi Ferenc segítségével lehetőségem lett volna a Franciaországban megrendezésre kerülő LeMans-i 24 órás versenyen résztvenni, de sajnos anyagi okok miatt ez nem valósult meg. Így jött képbe akkor a 24 órás TekerEdzés a Gomba körön, és így lett főesemény is.

Idén megint megszerveztük mindenféle teljesítménykényszer nélkül, szintén csak készülésként a csehországi 24 órásra.

- Hányan indultatok?

28 ember jelent meg az eseményen, ebből 6-an teljesítettük végig a 24 órát, névszerint:

Molnár Tamás: 647 km, Sáska Zoltán 628 km, Molnár Zoltán 567 km, Szőllősi Ferenc 527 km, Komenda László 446 km és Róth Róbert 407km.

- Gondolom nem egyforma erőben voltatok. Mindenki ment a maga tempójában és számolta magának a köröket, vagy végig együtt mentetek?

Előzetesen el volt készítve egy terv. 4-2-2-2-2-2-2 kör lebontásban. Aki ezt a ritmust, 15 perces megállásokkal tudta tartani, az végig jött az "élbollyal".

Ketten tudtuk ezt így végigcsinálni. Illetve nekem volt egy technikai gondom az egyik kör felénél, ami miatt kimaradtam fél körig. Így Molnár Tamás volt egyedül aki végigcsinálta a 16 kört.

- Hogyan oldottátok meg a frissítést?

Önellátó túra volt.A "rajtközpont" Nyáregyházán volt az útvonalhoz elég közel eső Bem utcában, a szüleim házánál. Itt voltak lepakolva a cuccok és itt tartottuk a frissítő pihenéseket is. Külön segítője senkinek nem volt. Így kényelmesen mindenki összepakolta magának minden megálláskor azt amire szüksége volt.

- Hol volt a holtpont, ha volt ilyen?

Személy szerint nagyon elrontottam a felkészülés utolsó napját, mivel csak 3 órát aludtam az esemény előtt. Így már a 15 órakor elinduló rajtot is megviselten vártam. Utána a jó társaság azonban abszolút felpörgetett, majd az éjszaka is nagyon jól telt. Tudtam, hogy a hajnal 5-6-7 óra körül lesz a legnehezebb. 2 hónappal ezelőtt Németországból bringáztam haza 21 óra alatt, de csak Győrig jutottam el, mert szétestem agyilag ebben a kora regeli időszakban. Ez most is így történt. Azt vettem észre, hogy teljesen elgépiesedtem.

És, ha becsukom a szemem, akkor már alszok is....

Tudtam, hogy csak át kell küzdenem magam ezen az időszakon a többiekkel kicsit beszélgetve menet közben, és ez sikerült is.

- Te voltál az ötletgazda, de konkrétan te voltál a főszervező is?

Nem szeretem ezt a főszervező dolgot. Én találtam ki az eseményt, de mindig azok formálják, akik megjelennek. Én csak meghirdettem egy lehetőséget, ahol lehet bringázgatni :)

Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

Én személy szerint minden gödröt ismerek már az útvonalon, pedig nem 1-2 darab van.

Technikai zűrök:

1. Molnár Zoltán csavarta fel kicsit a hátsó váltóját és intézett el 2 küllőt is a hátsó kerekéből, szerencsére még vissza tudott jönni vele a rajtközpontig.Virág Csaba által később kapott egy új hátsó kereket, ami szerencsére remekül szuperált.

2. Szőllősi Ferenc defektelt le egyszer, sajnos nem vettük észre, így egyedül, de szerencsésen megoldotta a dolgot.

3. Gazsó Gábor kapott két defektet egy körön belül :)

4. Nekem a hatodik kör felénél pattant el egy küllőm, aminek hatására nem is fordult el a hátsó kerekem a váz miatt. Virág Kriszta segítségével autóval hazajutottam, ott gyors szervizeléssel a téli bringám hátsó kereke került beültetésre.

Majd az utolsó körben, 10km-el a vége előtt kaptam külső szakadásos defektet.

Egy nejlon zacskó+ egy új belső segített abban, hogy hazajussak bringán ülve :)

Kellemesebb statisztikák:

28-an összesen 5100 km-t teljesítettünk a 24 óra leforgása alatt.

Ami különösen tetszett, hogy olyanok is bringára ültek 1-2 kör erejéig, akik nem őrülten nagy kerékpárosok. És élvezték. Így például 1 kört teljesített a 63 éves édesanyám is. :)

Sok jó élmény volt az egy nap alatt. Például az első 4 körön közel 34-es átlagot mentünk.

Róth Robi bátyja, Artúr két körön keresztül kísért minket egy igazi nagy motorral és leállította nekünk a körforgalmat, valamint a veszélyesebb kereszteződéseket.

Vagy az éjszakai suhanás a lámpák fényében, és az akkor előbukkanó szarvasok az erdő szélén. De leginkább az utolsó kör hidegrázós élménye volt meghatározó, amikor tudod, hogy most jössz itt utoljára :)

- Legközelebb jövőre...?

Ezt nagyon nehéz most így megmondani. Tökéletes esemény volt most ez. 3 hét múlva rendezik a Saratice 24 órás versenyt. Ha az élet úgy alakítja, hogy még mindig lesz időm, energiám a kerékpározással foglalkozni, akkor biztos, hogy újra gurulunk a Gomba körön. :)

- Köszönjük szépen és további jó edzéseket kívánunk.

Én is köszönöm a lehetőséget.

Sáska Zoltán és a többi bringás ismét bebizonyította, hogy nem szükséges feltétlen nagy felhajtás, drága nevezés, chipes időmérés, hogy a kerékpáros egy különleges esemény részese lehessen.

Olykor elég egy jó társaság, egy-két facebook-os poszt, email az ismerősőknek, és egy életre szóló emlékkel lehetnek gazdagabbak a résztvevők.

szerző: Árva Mihály