Bár hazánk földrajzi adottságait tekintve már a honfoglalás idején is „a halak országának” számított, a magyarországi halfogyasztás sajnos mind az európai, mind pedig a világ országaihoz viszonyítva meglehetősen alacsony szintet képvisel.

A halételek szerteágazó jótékony élettani hatását már számos kutatás igazolta, hazánk szülötteiként mégis az európai átlag 18 kg/fő/év-hez képest alig a negyedét fogyasztjuk ennek a rendkívül értékes élelmiszernek. És, hogy miért? A halételekkel kapcsolatban rengeteg a megválaszolatlan kérdés, a tapasztalatok nélküli szkeptikus. A jellemző az, hogy sokkal többen fogyasztanának halat, de tapasztalatok híján csak kevesen vágnak neki elkészítésének. A megoldás egyszerű: HelloHal

A HelloHal egy olyan misszió, amely a magyarországi édesvízi halak népszerűsítése mellett a rendszeres halfogyasztás mellett kampányol. Célja, hogy megmutassa, a karácsonyi halászlén, hekken és rántott halon túl is van élet. A HelloHal átfogó segítséget nyújt kezdő és haladó szakácsoknak egyaránt. Választ ad mindazon kérdésekre, hogy milyen halat vegyünk, mit és hogyan készítsünk belőle, egészen odáig, hogy milyen eszközökkel dolgozzuk fel azt.

Horváth Szabolcs, a HelloHal gasztronómiai blogjának szerzője, aki elszánt horgász, autodidakta szakács és bátor kísérletező alkat, nem kis fába vágta a fejszéjét akkor, amikor úgy döntött megpróbálja azt, amibe eddig már sokak bicskája beletört, vagyis a hazai halfogyasztás népszerűsítését.

A végletekig elszánt „gasztroblogger” barátait, ismerőseit hívta meg első halvacsorájára, ahol a vendégek előtt élőben is elkészítette a felszolgált finomságokat. Tette mindezt, főzőtudományának megcsillogtatásán túl azért, hogy bebizonyítsa a halételek valóban egyszerűen, gyorsan és sokszínűen elkészíthetőek.

A 4+1 fogásos vacsora során az előételtől a desszertig egy komplett és jól átgondolt menü került a vendégek tányérjára. Az estét az össz-vissz néhány perc alatt elkészíthető fűszeres sült halfalatkák nyitották meg, amik kellőképpen felcsigázták és előkészítették az ízlelőbimbókat a következő fogásokra. Noha, Szabolcs csak egy fajta hallevest főzött, vendégeit némi furfanggal mégis kétfélével kínálta. Egy egyszerű natúr hallevesből néhány mozdulattal egy tejszínes, tárkonyos, savanyú hallevest is tálalt kinek-kinek ízlése szerint.

Bár a vacsora vendégei között vegyesen voltak rendszeres, és mondjuk úgy, rendszertelen halfogyasztók, a főétel az utolsó kételyeket is eloszlatta. Az úsztatott kapros harcsafilé szivárványos tésztával már látványnak sem volt utolsó, ízre pedig egyenesen kiválóra sikerült. Amíg a vendégek újabb és újabb konyha trükkökkel, és hasznos tanácsokkal gazdagodtak, addig elkészült a desszert is, ami egy édes élménnyel zárta a vacsorát.

A kiadós mégis könnyed vacsorának a Kökény és Fia Családi Borászat hangulatos terasza adott helyet, ahol Kökény Benő a pincészet legjobb borait kínálta a vacsora fogásai mellé. A borászat 2011-es évjáratú borai tökéletesen kiegészítették, és kiemelték az ételek ízét.

A jó hangulatú vacsora vendégei személyesen lehettek tanúi a sok éve belénk ívódott, túlnyomó többségében téves sztereotípiák megdőlésének, vagyis hogy a hal nem csak szálkákból áll, hogy nem minden hal „pocsolya ízű”, és hogy egyáltalán nem nehéz azokat elkészíteni.

Aki nem hiszi, járjon utána!

web – facebook - Blog